Századok – 1937
Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575
558 JUHÁSZ LAJOS. [38] egymás felé csak nehezen tudták megvonni a határt.1 Pontos elkülönítésre nem is volt nagy szükség, mert még mindenkinek elegendő volt saját erdőrésze, másrészt az erdőhasználatnak akkoriban legjelentősebb ága, a makkoltatás, épp egyesítően hatott a különböző részek között azzal, hogy egyes tilosokat leszámítva a birtokosok kölcsönösen megnyitották erdeiket makkoló sertéseik számára. A makkosok ilyen közös használatban egyezett meg a sárvári és káldi földesúr úgy, hogy a sárvári állatok szabadon járhattak a Gulács-pusztán túl káldi területen, s ugyanakkor a káldi jószág is bemehetett a sárvári erdőben mindenhova, ahol az uradalmi kondák makkoltak.2 Hasonló volt a helyzet a vasvári káptalannal szemben is : a sárvári sertéspásztorok békésen lemehettek a csipkereki határba, míg a káptalan emberei nem egyszer felterelték az állatot a sárvári vámhídig.3 A Farkas-erdőt a XVII. században községi határon kívül fekvő, önálló birtoktestnek tekintették. A falvak határa elvégződött az erdő szélén, a jobbágy gazdaságot jogilag csak gyenge szálak fűzték az erdőhöz.4 A jobbágy semmit sem mondhatott az erdőben sajátjának, csak bizonyos használat joga illette meg. A földesúr megengedte jobbágyának, hogy állatait a szabad erdőben legeltethesse, tűzre való száraz és dőlt fát saját szükségére szedhessen.5 Idegen jobbágyoknak a legeltetésért és fajzásért házanként külön bért, az úgynevezett erdőbért kellett fizetniök. Kámból, Bejcről 1645-ben fél vasvári köböl zabot és 9 dénárt adtak házanként6 . Ha nemesek akarták állataikat a Farkaserdőben legeltetni, vagy az uradalom jobbágyai akartak idegen, esetleg kereskedés céljából vásárolt állatokat behajtani, az állatok száma szerint megállapított fűbért adtak.7 1 1719 dec. 29-én egy inquisitio alkalmával senki sem tudta megmutatni az erdőn a káldi határt. (Sopron vm. lt. 12—a : 5. 8. fasc.) 2 1718-i inquisitio. (Sopron vm. lt. 12—a : 5. 8. fasc.) Ugyanígy egyezkednek 1732-ben is. (Dr. 73 : 15.) 3 Egy inquisitióban vallották 1752. márc. 2-án. (Sopron vm. lt. 12—a : 5. 8. fasc.) 4 A XVIII. század közepén, 1755-ben Szluha György ezt így magyarázza jobbágyainak : „A Farkas-erdeje nem valamely helységhez való pertinentia, hanem különváló darab, plaga". (Dr. 73 : 28.) 5 Nádasdy Ferenc idejében ,,az uraságh marhái számára tilosokat kezdettek tartani", a szabad erdőkben azonban a fajzás és legeltetés tovább is megengedett maradt. (O. L. Kúriai It. Causae tabulares, 5078.) 6 O. L. Kincstári lt. Nádasdy-cs. lt. gazdasági iratok. 7 Nyőgérben Kámán István, Ikervárott Berekalj i Mátyás volt híres állatkereskedő s kereskedésre szánt állatjaikat mindenkor elkobzás terhe alatt kötelesek voltak bejelenteni. (Dr. 48 : 27.)
