Századok – 1937
Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575
[53] A VASMEGYEI F ARK AS-ERDŐ. 557 körte sem hiányzott, főként a széleken.1 A középső részeket s a vidék keleti felének javát csererdők fedték, Gércétől a Cserháton, Cseren keresztül le Mindszentig.2 A tölgyjellegű erdők világosak, napsütésesek voltak, a fák alatt sűrű aljnövényzet, a fű magasra nőtt. Megváltozott azonban az erdő arca, amint megjelent a gyertyán, vagy a bükk. Zártabb, sötétebb és hűvösebb lett, a fák aljában gyérebb a növényzet. Gyertyán vegyült a tölgybe Nyögértől délre a bejei tilosban, gyertyán volt a Gyeli-csurgó körül, a peresztegi Tacskánd felett.3 Kisebb-nagyobb arányban másutt is hozzászegődött a tölgyhöz s egyre jobban terjedt. A bükk ritkábban fordult elő, a meredekebb észak felé néző lejtőkön volt inkább otthonos, s így bükkös volt például a Rába síkjára nyíló lépcső Bejctől északra, vagy a Szakotai-folyás déli partja.4 A települések felé az ekétől elhódított csalitosból kifénylő, fehérlő nyírek és nyárak adtak keretet az erdőnek. Az erdő ura a sárvári földesúr volt, a XVII. században Nádasdy Ferenc szomorú végéig a Nádasdyak, majd a pozsonyi kamara, 1677-től pedig a Draskovichok.5 A birtoklás az erdőterület, föld és fa tulajdonát és korlátlan, bár nem kizárólagos használatát jelentette. A sárvári földesuraknak ez a joga azonban nem terjedt ki az erdő egész területére. Egyes részekhez több-kevesebb mélységig a szomszédos birtokosok is jogot formáltak. így a Farkas-erdő teljes birtoklásában jelentős csorbát ütött a Káldi-család azzal, hogy kihasította a maga számára a káldi Avast. A Mindszenten és Csehiben birtokos vasvári káptalannak a déli széleken szintén volt erdeje. A Farkas-erdőn osztozók 1 A bejcieknek a nyír-, nyár-, mogyorófát nem volt szabad vágni. (O. L. Kúriai lt. Kőszegi kerületi tábla tábla perei, 229.) — A sótonyiak, nyőgériek viszont az állítják, hogy a nyírfát és „fáklafát tetszés szerint vágták. (Dr. 56 : 61.) —- 1736-ban egy tanú úgy vall, hogy „az öregét nem tudja ki vágta, ő a nyiresben irtott". (Kőszegi tábla, nr. 229.) — Szemenyében egy erdőrészt Nyiresnek neveztek. (O. L. Kataszteri térképek. Vas vm.) 2 Később panaszkodnak, hogy a csererdők javát felégették a hamuzsírkószítők. (Dr. 77 : 94.) 3 A kám—káldi út mentén tölgy és gyertyán volt vegyesen. (Sopron vm. lt. 12—a : 5. 9. fasc.) •— 1718-ban a bejei szőlőhegyek közt említenek gyertyánt. (O. L. Kancelláriai lt. Conc. exp. 1719. márc. nr. 101.) -— Jellemző Gyertyános település neve. 4 A biikkre aránylag kevés az írásos emlék. Egyetlen egyszer említenek csehi bükköt. (O. L. Kúriai It. Causae appellatae, 9051.) Bejcen, Mindszenten helynevek tanúskodnak blikkről. (Kataszteri térképek. Vas m.) A káldi Avasban még ma is állnak százados bükk tanufák. 5 Domanovszky-Emlókkönyv (Budapest, 1937), 282. 1.
