Századok – 1937

Pótfüzet - JUHÁSZ LAJOS: A vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. (Egy fejezet a magyar erdőtörténet Mária Terézia 1769-i erdőrendtartását megelőző korszakából) 553–575

556 JUHÁSZ LAJOS. [38] és Kis Avas-tó körül az Avas-tisztájában és csak egy helyen, a Folyás mentén nyúlt be mélyebben a fátlan rét világosabb zöldje, hogy benn az erdő közepén, a patak forrásánál betorkolják a gulácsi puszta elhagyott parlagjaiba.1 A Farkas-erdőnek ekkoriban alig voltak éles határai. A települések felé fokozatosan ment át fás, cserjés, bokros legelőbe, s ahol régebben az irtások előre tolásával éles vonalban végződött, a hódoltság óta ott is keskenyebb-szélesebb átmenet támadt. A Farkas-erdő a XVI. század második és a XVII. század első felében fokozatosan hódítgatott vissza abból, amit előző századok tőle vettek el. A sótonyi földeknek Sziget veszte óta a felét sem szántották s a műveletlenül maradt részt erdő fogta fel. Hasonló sorsban osztozott a nyőgéri határ, hol az Egyház földjét, rétjét a XVII. század elején már teljesen lomb árnyékolta be. A Tótok-mezejét jórészben nyír, nyár csalitos verte fel, mert az irtásföldeket a rábántúliak nem merték művelni, mióta Pápán is a török lett az úr.2 Az eredetileg is erdőterület lassú felerdősödésének semmi sem állta útját ; az emberi erő, mely a természet életének szabad alakulását itt-ott már saját céljainak megfelelően akarta befolyásolni, meggyengült, más téren őrlődött s a természet ezalatt szabadon rendeződhetett a maga törvényei szerint. Erdőnk a tölgy- és biikkjellegű erdőségek átmeneti területén fekszik, e két erdőtípus rajzolta meg a XVIII. század végén is az erdei táj képét.3 Tölgyerdők foglalták el a nagyobb részt. A Sárvárról Gércére vivő úttól délre, Sótony, Nyőgér, Bejctől keletre, Egervölgy körül, Csehi, Csipkerek felett, Pereszteg táján tölgy volt az erdők törzsfája.4

Társaságában mindenütt ott volt a nyír, a vadalma, vad-1 O. L. ( = Országos Levéltár.) Kancelláriai lt. Acta particularia, 21. fasc. 1720 körüli vázlat. — Sopronmegyei lt. Káldi cs. lt-ban, 8. fasc. (Jelzése a következőkben : Sopron vm. lt. 12—a : 5. 8. fasc.) 1719. nov. 17-i inquisitio. 2 A gr. Khuen-Héderváry cs. hédervári lt-a. Kéziratok, nr. 121. — О. L. Kincstári lt. N. R. A. 977 : 7. 3 A Josephinische Aufnahme szerint : Der Farkaswald besteht aus hochstämmigen Buchen und Eichen mit Gesträuch verwachsen. (Bécs. Kriegsarchiv.) 4 A Tótok-mezejének szélét a jobbágyok folyton pusztították, „pedig szép tölös volt". (Sárvári községi lt.) — A sótonyi, nyőgéri irtásoktól lefelé végig tölgyerdő húzódott. (Dr. 74 : 109. és 124.) — Bejctől akám—káldi útig az erdő fája „arbor roberea" volt. (Sopron vm. lt. 12—a : 5. 9. fasc.) — Egervölgyét, Pereszteget mindenfelől magastörzsű tölgyből álló erdő vette körül. (Joseph. Aufnahme.) A csipkereki erdő is magastörzsű tölgyből állt. (U. o.)