Századok – 1937

Történelmi irodalom - Elicker; Karl: Festschrift der 150 jährigen Gemeinde Buljkes. Ism.: Réz Henrik 470

történeti irodalom. 471 Verbász már újra lakott helység. 1765-ből közöl egy térképet a község határáról (Kameralkarte), melyen több jegyzet közt ez is található : locus templi antiqui. A tabella urbarialis alapján az 1787. évi lakosok teljes névjegyzékét és birtokállományát adja ; kiterjeszkedik a földműveléssel kapcsolatban a földek tagosítására (Kommassierung), melyet csak 1868-ban sikerült végrehajtani, noha már 1857-ben elrendelték. Megtudjuk, hogy az ipar (a céhek), a kereskedelem és a hajózható Ferenc-csatorna építése (1794—1802) mennyiben emelte a község jólétét és műveltségét, de a legfontosabb része könyvének a családkutatásokról szóló fejezet. Ebben összefoglalja a német családok származási helyeit és arra a meglepő eredményre jut, hogy az 508 család 308 helységből jött el. A családkutatás nagyon előtérbe került újabban a Délvidéken, különösen amióta Wilhelm és Kallbrunner nagyszerű kiadványa (Quellen zur deutschen Siedlungsgeschichte in Südosteuropa) ezt a munkát lényegesen megkönnyítette. Amilyen örvendetes az eléggé elhanyagolt helytörténeti kutatás ilyen módon való művelése, mely igyekszik mindazt megvalósítani, amire Mályusz Elemér programmadó cikkében rámutatott (Századok, 1923—24.), annyira sajnálatos, hogy a bácskai német helytörténet művelői egyoldalú településtörténetet írnak : csak a XVIII. századi német telepítésről szólnak, a régi magyar lakosság pusztulásáról nem adnak képet és kultúrmunkáját nem méltatják. Mostani magyar lakosságát is csak a statisztikai táblázatokban említik. A tudományos feldolgozás nem lehet egyes nemzetiségek népesedés- ill. településtörténete, mert azok így külön sohsem éltek és azért a kép is hamis. Szekfű Gyula (Magyar történet, VI. 475. 1.) azt hiszi, hogy talán az új impérium uraitól való félelem az egyoldalú feldolgozás oka. Hozzájárul még az is, hogy több monográfia írója már Németországban végezte el egyetemi tanulmányait. Kincstári birtokra (praedium) telepítette II. József a tóbbi protestáns német községet is, de az ezekről szóló munkák módszerükben és anyagkiválasztásukban nem mérhetők Lötz könyveihez. Sok a helyi érdekű adatuk, amelyek újabb 150 év múlva nagyon érdekes anyaggá válhatnak, de ma nem adnak történetet, csak részletes keresztmetszetet egy falu életéből. Ilyen Wack helytörténete Torzsáról. Kiemeli, hogy csak azt akarja elmondani, amit a telepesek új lakóhelyükön végeztek s kialakítottak, a jelent is beleértve, de amellett igen részletesen tárgyalja általában a bácskai szerb településeket is Brankovics Györgytől napjainkig. A községről már a XV. században történik említés, de 1700 körül praedium volt. Erős német érzelemmel tárgyalja a politikai és egyházközségek történetét, közigazgatását, adóügyét, népszokásait és a gazdasági élet különféle ágait. Legérdekesebb a településről, a különböző háztípusokról, az általános egészségügyről, főként pedig a népesedési mozgalomról szóló rész. Ehhez sok táblázatot is mellékel, mert népi szempontból a viruló község legnagyobb veszedelme, hogy néhány év óta a halálozások száma fölülmúlja a születésekét. A szerző szerint a