Századok – 1937

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: A római világ nagy válságának szemléletéhez 432–451

438 alföldi andrás. század nagy törésének művészeti aspektusai is kirajzolódnak. — De alkalmas a művészettörténet arra is, hogy a történelmi fejlődés hátterében álló nagy immanens erőket és törvényszerűségeket megmutassa ; e téren a G. Kaschnitz v. Weinberg által űzött „Strukturforschung" hivatott nagy eredményekre. Az egyes életterületek fejlődése áttekintésének egyik legértékesebb eredménye a közös vonások s ezáltal az általános érvényű jelenségek kiütközése, mégpedig úgy, hogy az egyes ágakon belül a belső fejlődés mindig megmutatja a saját csirákat és szerves okokat s ennek dacára a nyert görbe teljesen színkronisztikusan mozog, tolódik a többi életterület életgörbéinek hajlásával. Ez a magasabb hatalom által megszabott párhuzamosság az, amiből az istenség működése a historikus előtt kidomborodik. Az átfogó és mindenütt kiütköző tünetek közt korszakunkra talán a legjellemzőbb a forma győzelme a tartalmon, a típus győzelme az egyén felett, a technikai sokszorosítás érvényesülése az önálló műalkotással szemben. Ez a saját korunk problémája islévén, nem árt egy pillanatra állva maradni mellette. A technikai vívmányok alapja magában véve éppen olyan sajátos értékű felfedezés vagy formaadás, mint bármely más alkotás és útja csak azáltal válik el utóbbiaktól, hogy másolásra alkalmas és amikor a beálló sokszorosítás révén gyorsan elterjed, egyúttal elveszti sajátlagos értékét is. És amilyen világos, hogy a tömegekhez való elérése által az ilyen találmány az emberiség javát szolgálja, oly kétségtelen az is, hogy jelentősége tisztán a közvetítésben és továbbterjesztésben van, s hogy a reprodukció automatikusan (leszállítja színvonalát. Jobban érthető ez, ha példákkal szolgálunk. Augustus tudatosan és nagy művészettel kerülte el azt, hogy a monarchikusán kormányzott államnak merev kereteket szabjon. Uralmának irányelve tehát az volt, hogy az intézkedéseket az adott helyzetből folyó összes körülmények figyelembevételével esetről-esetre tegye meg. Ez a teljesen egy egyetlen nagy vezető egyéniség átütő képességeire szabott rendszer egészen attól teszi függővé az állam sorsát, hogy a mindenkori régens az adódó helyzetekben le tudja-e vonni a szükséges következtetéseket. Igaz, hogy a tapasztalat és a mos maiorumhoz való ragaszkodás a joggyakorlat terén itt is kötöttségeket hozott, de a hangsúly mégis a döntés egyéni ízű váltakozásán van. Ezzel szemben a fejlődés egy olyan keret megalkotása felé irányult, amely az esetlegességek lehető legteljesebb kiküszöbölésével az állandóságot igyekezett elérni, merev formaadás kényszere segítségével. Ez a kormányforma, amelyre — hellenisztikus előzmények mintája szerint — Julius Caesar elgondolásai adták meg a kiindulást ; de hiába körvonalazta meg ily igazi lángész e szisztémát, a sablon uralma miatt éppen a teremtő erő bélyegének, a szellemnek kellett háttérbe szorulni a mechanizált államgépezet kezelőinél.