Századok – 1937

Értekezések - BÁRCZI GÉZA: A középkori vallon-magyar érintkezésekhez 399–416

a középkojti vallon-magyar érintkezésekhez. 411 1261-ben (Tallya, Mogor, item Tallya Nagy dicta)1 és mint vallonok lakta hely 1273-ban (ville Talya latine).2 Valószínűleg tehát a tatárjárást követő időben kerültek a zarándokok elődei Eger környékére, hol, ha előbb is ott lettek volna, túlnyomórészt úgyis áldozatul estek volna a tatárdúlásnak. A XIII. század közepén mindazok a mélyreható változások, amelyek az ó vallont a közép vallontól elválasztják, így azok is, amelyeket: fönt említettünk, vagy már teljesen végbementek, vagy legalább is igen előrehaladott állapotban voltak, tehát az a különbség, amely a két nyelvárnyalat között a XV. századig szükségképen kifejlődött, de amelyet esetleg későbbi hozzáköltözések is csökkentettek (egy ilyen későbbi raj lehet az, amelyről Zantfliet tud), lehetett oly csekély méretű, hogy a nekibuzdult liège-iek beszélhettek a két nyelv azonosságáról. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a tatárjárás előtt nem voltak vallon telepek Magyarországon, hiszen ilyen bevándorlásra a XII. század elejétől van kétségtelen bizonyítékunk,3 a Tokaj-vidéki francia telepekről is van már régebbi adatunk.4

Francia jövevényszavaink zömének, köztük valószínűleg a vallonnak minősíthetőknek meghonosodása is az 1200 körüli időre tehető, hangtani kritériumok alapján.5 Az egervidékiek azonban, éppen az 1447. évi zarándokokról szóló források alapján, okvetlenül későbbieknek tekintendők. Ami a kérdés másik részét illeti, azaz a magyarok liège-i és általában vallonföldi letelepülését, a helyzet a következőképen áll. Az eddig előadottakból kitűnik, hogy a magyar Ínségeseknek Reginhard idejébe helyezett állítólagos letelepedése Liègeben nemcsak hogy semmilyen hitelt érdemlő forrásból nem igazolható, hanem a helyzet megfontolása után egyáltalában nem tekinthető lehetségesnek. Kétségtelen azonban, hogy az érintkezés Magyarország és Vallonföld között a középkorban (főként a XIII—XIV. században) igen sűrű volt. így pl. a már ismételten említett liège-i rowe Hongréye (így vallonul, hivatalos nevén Rue Hongrée)6 minden valószínűség szerint mégis csak Magyarország emlékét őrzi, anélkül, hogy közelebbről meg tudnók mondani, milyen alkalomnak vagy milyen körülménynek köszönheti ezt a nevet. Gobertnek a magyarázatát, mely szerint e szó 1 Fejér : Cod. dipl. IV/3. 36. 1. 2 Fejér i. m. V/2. 304. 1. 3 Bárczi, RevEtHongr. VII. 114. 1. 4 Karácsonyi i. h. 6 Bárczi, MNy. XXVI. 183. 1. 6 Haust : Diet. Liégeois.