Századok – 1937

Értekezések - BÁRCZI GÉZA: A középkori vallon-magyar érintkezésekhez 399–416

40 S bArczi géza. őrizheti. Mikor az ünnepi lakomának szónoklatai után a magyarok kérésére utánanéznek a krónikákban, miféle írásos bizonyságot lehetne találni erre a dologra, annyira megvolt már a megfelelő pszichózis, hogy föltétlenül meg akarták találni a kellő történelmi adatokat, s persze könnyen találhattak olyasmit, amibe teljes jóhiszemű meggyőződéssel bele tudták magyarázni azt, amit kerestek. Így valószínű, hogy a vallon kivándorlás időmeghatározása hasonló jóhiszemű tévedésen alapszik, mint a magyarok letelepedésére vonatkozó megállapítás, de amannak a forrását nem ismerjük, hiszen nem igen tudjuk, milyen krónikakéziratok állhattak rendelkezésre, s azóta sok kézirat elpusztult. 1052 azonban föltétlenül téves dátum, mert sehogyan sem egyezik sem Waso, sem a pápa uralkodási évével, s így minden ellenmondást kizáró módon arra mutat, hogy ez a forrás a legnagyobb mértékben megbízhatatlan vagy megromlott volt. Egy cseppet sem lehet azonban csodálkozni azon, hogy a gyenge kritikájú Jean de Stavelot is áldozatul esik az általános lelkesedésnek, míg a józan és hűvös flamand nem vállalja ezt a számára túlságosan valószínűtlen és önkényes belemagyarázáson alapuló megoldást, hanem — talán a magyarokkal való előzetes beszélgetés alapján - a vallonok kivándorlását szerényebben, de nagyobb valószínűséggel a XIV. század elejére teszi. Az is lehetséges, hogy ő erre talált valami, ma már nem ismeretes, de megbízhatóbbnak tetsző feljegyzést, hiszen, mint említettük, rendesen pontos források alapján, józan és mérlegelő kritikával dolgozott. Mindenesetre meggondolandó, hogy ha leszámítjuk a Chapeaville-féle egészen megromlott, interpolált, sőt meghamisított kéziratokon alapuló ^IwseZmtts-kiadás egy homályos helyét, semmilyen forrás, egyetlen kortárs, sőt egyetlen későbbi krónika sem tud semmit a XI. századi éhínség magyar áldozatairól s az ezt aránylag rövid idő múlva követő vallon kivándorlásról. Kivétel csak egy van, a nagy kompilátor Jean d'Outretneuse (1338—1400) „Myreur des Histors"-ának egyik kézirata, mely két helyen1 emlékszik meg a magyarok liège-i, ill. a vallonok magyarországi letelepüléséről. Ez a két részlet azonban a nagyszámú kéziratok között csupán damp Wahának 1596-ban készült, átalakított, interpolált és megcsonkított, semmi hitelt nem érdemlő kéziratában van meg2 s nyilvánvalóan a másoló-átdolgozó műve, ki szemmel-1 Ly myreur des Histors, ed. p. Bormans, IV. 224, 242.1. 2 Balau i. m. 564. 1.; Bormans : Chronique et geste de Jean de Preis dit d'Outremeuse, VI, CXCVIII. 1.