Századok – 1937

Értekezések - BÁRCZI GÉZA: A középkori vallon-magyar érintkezésekhez 399–416

a középkori vallon-magyar érintkezésekhez. 407 oly magyar név, amilyet égy vallon alig tudott volna koholni. A többi nevek közül magyar lehet még Martinus Pouche, ebben a névben ugyanis, úgy látszik, a magyar ponty szó rejlik. Ennek a középkori vallon-francia helyesírással leírt szónak vallonos ejtése ugyanis megközelítőleg azonos a magyar ponty szóéval, s a ponty szót akkor egy vallon nem is írhatta volna máskép, mint ponche-nak. (Egyáltalában nem valószínű, hogy a Pouche a Pontius névnek pikárdos formája lenne.) Továbbá talán Nycholaus Tamarascoban másolási hibát láthatunk Camarasce helyett, ennek ejtése ugyancsak a vallonföldi középkori hangjelölési szokásoknak megfelelően kamarás lenne ; a többi három név közül a Henrat1 francia-valfonnak látszik, míg Dolo és Balaven nyilván úgy el vannak torzítva, hogy lehetetlen rájuk ismerni és így minden komolyabb névelemzési kísérletnek, akár a vallon, akár a magyar nyelv alapján, ellenállnak ; ellenőrizhetetlen találgatásokkal pedig hiábavaló lenne próbálkozni. Hogyan áll tehát a dolog? Kétségtelen, hogy a hatóságok jóhiszemű tévedéséről van szó. Ami a magyarok liège-i letelepülését illeti, Gobert valószínűleg a fején találja a szöget, amikor azt gondolja, hogy ez a tévedés Anseimus I krónikája megromlott szövegű másolatának ab Orientali plaga kifejezésén alapszik. Ez a kifejezés ugyanis csak Chapeaville említett kiadásában fordul elő, amely igen rossz kéziratokból készült,2 míg, mint említettük, Migne és a Mon. Germ, kiadásában ex Occidentali regione van. A hatóságok tévedése könnyen érthetővé válik, ha elképzeljük a helyzetet. A vallon-magyarok megérkezése városszerte igen nagy meglepetést keltett, valóságos szenzáció volt, mely a hiszékeny és könnyen lobbanó városi nép minden rétegének a fantáziáját megragadta. De nem is csoda ! Kifogástalan vallon beszédük egyrészt, a rowe Hongiêye (rue Hongrée) utcaelnevezés megléte másrészt meggyőzően bizonyította, hogy ősrégi időkben kellett érintkezniök a magyaroknak és a liège-ieknek. Ezért igazán nem volt nehéz elhinni a zarándokoknak azt az állítását, hogy ők Liégeből származtak el igen-igen régen Magyarországba. Ezt az említett bizonyítékok alapján mindenki nemcsak kétségtelennek tartotta, de bizonyára eleve elképzelték azt is, hogy a rowe Hongrêye elnevezés viszont csak ott letelepült magyarok emlékét 1 Nem valószínű, hogy e szó a Hernád eltorzított alakja lenne ; ilyen személynevet nem ismerek, eredetnév sem lehet, mert a de a Henrat előtt hiányzik, bár folyónévből lett személynév talán elképzelhető (v. ö. 1211 : Sed. nomen viri. Fejér: C'od. dipl. ITT/1. 110. 1. 2 Balau i. m. 165. 1.