Századok – 1937

Értekezések - BÁRCZI GÉZA: A középkori vallon-magyar érintkezésekhez 399–416

a középkori vallon-magyar érintkezésekhez. 405 végéről való. Foullon említi ugyanis, hogy látott egy Sambucustól kiadott Magyarországot ábrázoló térképet, amelyen a tudós orvos Eger közelébe teszi az Eburók völgyét.Ez a humanista elnevezés csak a vallonok völgyét jelentheti. Sajnos, hiába kerestem Sanibucus térképei között azt, amelyen ez a megjelölés rajta volna, a budapesti könyvtárakban ilyenre nem akadtam, de Foullon szavahihetőségéhez szó sem fér s így remélhető, hogy idővel ezt a vallonokra vonatkozó utolsó adatot megerősítő térkép még előkerül. Tehát kétségtelen, hogy Magyarországon voltak vallon telepesek (ezt voltaképen Gobert sem tagadja), sőt az is bizonyos, hogy az 1447. évi zarándokok ilyen liège-i eredetű magyar-vallonok leszármazottjai voltak. Az a fontos kérdés azonban, hogy ezek mikor vándoroltak ki Magyarországra, távolról sincs lezárva. A kérdés eldöntéséhez elsősorban a forrásokat kell megvizsgálni. A magyar zarándokokról három krónika emlékszik meg, éspedig Jean de Stavelot említett francia nyelvű műve,2 Adriáén van Oudenbosch (Adrianus de Veteri Busco) latin nyelvű krónikája3

és végül Cornelius (Corneille) Menghers de Zantfliet (Santvliet) ugyancsak latin krónikája.4 Ezek közül az első kettő 1052-re teszi a vallonok Magyarországra költözését, míg a harmadik csak annyit mond. hogy kiköltözésük óta körülbelül 130 év telt el, tehát ez utóbbi szerint a XIV. század elejére esnék az egervidéki vallonok letelepülése. Adriáén van Oudenbosch művét rögtön ki is kapcsolhatjuk a megbeszélésekből, minthogy ez az 1429—1449 éveket illetően csak Jean de Stavelot krónikájának a kivonata.5 Szemben áll tehát Jean de Stavelot és Cornelius de Zantfliet két ellentétes tudósítása. Mind a kettő kortárs s minden bizonnyal mind a kettő Liège-ben tartózkodott, amikor a zarándokok ott jártak. Jean de Stavelot műve azonban minden tekintetben messze elmarad Zantfliet munkája mögött. „Le premier est beaucoup plus chroniqueur et le second beaucoup plus historien", mondja Balau kitűnő és 1 „In accurata Hungáriáé tabula Sambucus prope Agriam ponit vallem Eburonum, seu Valle Eburon". Foullon : Hist. Leod. II. 27. 1., ad marg. 2 Chronique de Jean de Stavelot, p. p. Ad. Borgnet (Bruxelles, 1861) 595—98. 1. 3 Chronique d'Adrien d'Oudenbosch, p.p. de Borman (Liège, 1902—1903) I. 27. 1. 4 Martène et Durand : Ampi. Coll. V. col. 455. 5 Chr. de J. de Stav. ed. Borgnet, IX. l.és Balau : Les sources de l'histoire de Liège au moyen-âge (1903) 622. 1.