Századok – 1937

Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 1–51

30 SZILÁGYI LORÁND. későbbi másolatokban fennmaradt emlékeinknek hinni lehet) az oklevéladó nevének rövidítésére is. Ez előfordulások azonban egészen szórványosak s inkább csak a diplomáciai érintkezésben voltak szokásosak. így például : 1138 (egy chartulariumból) : Ego U(ela) dei gratia . . . rex ecclesie Spalatensi . . . (64.) 1141 : tr(eysa) . . . rex G(audio) suo archiepiscopo . . . omnibusque urbis Salonitane proceribus. (68.) 1161 (csak nyomtatásból ismeretes) : (?.... Vngarie . . . rex nobillimus, Ludovico . . . victorioso regi Francié . . . (95.) A siglák — a középkori diplomatika ez apró virágai — igazán csak a XII. század vége felé kezdenek nyiladozni s virágkorukat III. Ince idejében érik el, akinek kancelláriájában valóságos melegágyra találtak. 111. Ince okleveleiben ugyanis — s ez tárgyunk szempontjából különösen fontos — már nemcsak a szövegben fordulnak elő, hanem nem egyszer magát a pápa nevét is egy szerény I. sigla helyettesíti, ami például elődje, Coelestin idejében még nem volt szokásos.1 Ince okleveleiben oly gyakoriak a siglák, hogy — mint Perger megjegyzi — „azokból hatszáz Előbetűzéseknek példányait könyen ki lehet szedegetni".2 A magyar kancellária — Párisban nevelkedett nótáriusai révén — az új szokással akkor már közelebbről megismerkedett. Azt hisszük, nem érdektelen annak megemlítése, hogy István, a Saint-Geneviève monostor apátja (1177—1192) s később tournay-i püspök, aki, úgy látszik, a Párisban tanult magyar diákoknak is egyik mestere volt,3 nagykiterjedésű levelezésében,4

mely e korban eleganciájával mintául szolgált, maga is használta a siglákat. Azon a levélen, melyben III. Bélát a kintjárt s a Saint-Geneviève apátságban eltemetett Betlehem haláláról értesíti, ez a címzés áll : ott : coram prefato archiepiscopo L., majd : archiepiscopo L. . . . ordinante (228.) — 1113 : supradicto archiepiscopo L. (46.) — 1118 : supradicti ö(eorgii) episcopi. (50.) 1 Pl. 1195: Celestinus episcopus servus servorum l)ei . . ., 1196 : Celestinus episcopus... etc., 1197: Celestinus episcopus... etc. (J. v. Pflugk—Harttung : Acta pontificiim Romanorum inedita I. (748—1198.) Tübingen, 1881. 369. 1. stb.) 2 I. h. 124. 1. III. Ince leveleit Id. : Migne : Patrologia latina. 214—217. k. 3 V. ö. Századok, 1936. 219. 1. 4 Kiadva : J. P. Migne : Stephani abbatis S. Genovefae Parisiensis, tum episcopi Tornacensis epistolae. (Patrologia latina. Tomus 211.)