Századok – 1937

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitó beszéd 389–398

elnöki megnyitó beszéd. 391 és politikusok — idehaza és az emigrációban - maguk is történeti búvárkodáshoz fogtak. A magyar történettudomány az abszolutizmus éveiben elérkezett renaissanceához. A Magyar Tudományos Akadémia 1854-ben Toldy Ferenc kezdeményezésére és elnöklete alatt megalapította Történelmi Bizottságát. Az emigrációban élő Horváth Mihály és Szalay László közreműködésével megindul a magyar történet forrásainak rendszeres gyűjtése és kiadása s a Magyar Történelmi Tár, a Magyar Történelmi Emlékek és néhány kisebb akadémiai sorozat keretében negyedszázad alatt mintegy 120 kötetre rúgó kútfő látott napvilágot. E kiadványokat az általános irányú anyaggyűjtés jellemzi. Hiányzott belőlük az akkor már Európa-szerte érvényesülő speciális szempont és — ez volt a nagyobbik baj — hiányoztak a kritikai szempontok is. A mennyiség hátrányára vált a minőségnek, mert a munkát irányító autodidakta történetírók tartózkodtak a források kritikai értékelésétől s nem vetettek ügyet a szövegközlés kritikai szabályaira. E módszertelenség reakciójaképen az akkor férfikora delén álló ifjabb nemzedék — élén Ipolyival, Knauzzal, Kubinyival, Ráthtal, Rómerrel — az akadémiától elválva szerzett érvényt a modern forráskutatói szempontoknak és a betűhív közlési módszernek mintegy 15 kötetre rúgó forráskiadványaiban, melyek jobbára a Dunántúli Történetkedvelők Társulatának tekintélye alatt jelentek meg. Ily előzmények után alakult meg 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat. Elnöke gróf Mikó Imre, alelnöke Horváth Mihály lett, de munkásságának irányítását az akadémiai Történelmi Bizottsággal szembenálló tudósgárda ragadta kezébe : Ipolyi Arnold másodelnök, aki 1875 után Horváth Mihály mellett első alelnökként, majd tíz éven át elnökként vezette tovább a Társulatot, báró Kemény Gábor és Pulszky Ferenc alelnökök, Szilágyi Sándor és Tasnádi Nagy Gyula, a két titkár-szerkesztő, Deák Farkas, Knauz Nándor, Salamon Ferenc, Szabó Károly, Pulszky Ferenc, Rómer Flóris, a fiatal Fraknói Vilmos, Hajnik Imre, Pauler Gyula. A hetvenes évek derekán ugyanők vették kezükbe az Akadémia Történeti Bizottságának irányítását s a legfontosabb történeti tanszékek és közintézmények — az Országos Levéltár, a budapesti és kolozsvári egyetemi könyvtárak, a Nemzeti Múzeum — vezetését is.