Századok – 1937
Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 1–51
28 SZILÁGYI LORÁND. kormányzási teendők közt élő középkori nótárius élete lefolyt, aki egyszerű históriájának megírásánál -— ámbár bizonyos tartózkodással — minduntalan a saját korából használ föl egy-egy részletet. Ha már a Gesta anyagának vizsgálata is eredménnyel járt, valószínű, hogy a Gesta formai sajátságainak vizsgálata még erősebb világot fog vetni arra a környezetre, melyben keletkezett. Középkori krónikáink egyik legalaposabb ismerője, Madzsar Imre vette észre először,1 hogy a Gesta-író nótárius a vérszerződés 5. pontjának megszerkesztésénél egy oklevélformulát is felhasznált : ... ut siquis... infringere voluerit, anathemati subiaceat in perpetuum, ami kétségtelenül egy XII. századi oklevélből származó anathema-részlet. Ezt az érdekes felfedezést azonban az Anonymus-kutatás nem gyümölcsöztette eléggé. Úgyhogy Konrád Heilig-nek, mikor pár évvel ezelőtt Gestánkkal kezdett foglalkozni, valóban úgy tűnhetett fel, hogy ezt az érdekes dolgot ő „fedezte fel" először, annyival is inkább, mivel ő egy másik formulát is talált, amelyben viszont egy promulgatio-részlet ismerhető fel. Ha azonban a Gesta szövegét pontosabb és nagyobb körre kiterjesztett vizsgálat alá vesszük, még többet is láthatunk. Gestánk gondos áttanulmányozásakor feltűnhetik, hogy szövegében, mely állandóan küzd a kifejezés nehézségeivel, sokszor a leglazább fogalmazásban egészen szabatos kifejezések fordulnak elő, amelyek azután a legváratlanabbul ismét felbukkannak ott, ahová nem is illenek. Tehát az írónak a maga közepes latin szókészlete mellett egy sokkal fejlettebb s zártabb s kétségtelenül az előbbitől eltérő provenientiájú frázis-készlete is van, amelyet minden alkalommal segítségül hív, mikor az előbbivel nem boldogul. Ha ezeket az állandóan visszatérő, fejlettebb fokú frázisokat figyelmesen átolvassuk, észrevesszük, hogy itt a krónikaíró nótárius, a maga egyházi s — mint Fest Sándor tanulmánya mutatja — szépirodalmi eredetű latinsága mellett állandóan igénybe vette másik hivatás-énjének, a királyi jegyzőnek formakészletét is és pedig sokkal nagyobb mértékben, mintsem azt az eddigi Anonymuskutatók gondolták. Sőt még olyan esetekben is, amikor határozott és egész diplomatikai formuláról nem beszélhetünk, egy-egy szócsoport-mozaikban csillan fel előttünk egy arenga vagy corroboratio-formula. A következőkben megkíséreljük a Gesta szövegéből mindazt, ami bármilyen tekin-1 V. ö. Hóman B. : A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII—XIII. századi leszármazói. (Budapest, 1925.) 46. 1. 1. j.
