Századok – 1937

Történelmi irodalom - Halla Aurél és Dobrovics Károly (szerk.): Magyarország története különös tekintettel iparra és kereskedelemre. Ism.: Eckhart Ferenc 365

361) történeti irodalom. ipari vállalat". (I. 69. 1.) A hunok származásáról is értesülünk : „Ügy tetszik, mintha a húnok a Dáciából a rómaiak által kiűzött dákoknak a Fekete-tenger északi partjain megszervezett és megerősödött utódai is lehetnének". (I. 78. 1.) Ennek a lehetetlen elméletnek következtében ellentétbe kerülnek önmagukkal. Minthogy „a hún-magyar egységet valóságnak kell tartani" és a honfoglalás „a magyarok visszatérése" (I. 85. 1.) Kézai és a Hármaskönyv alapján ( ! ), azt hihetr.ők, hogy a magyarok is a dákok leszármazottai. Ámde ez nem így van ! Egy szerencséjére névtelenül maradó nyelvészmunkatárs nem tartja be•bizonyítottnak a finn-ugor rokonságot (II. 365. 1.), azt sem, hogy a magyarság a rokon bolgárokkal együtt török nép volt (1. 112.1.), hanem valami fantasztikus magyar-görög rokonság elmélete vonul át, jól ismert és méltán kinevetett példák nyomán a könyvön : ,,A magyar ősök és a görög ősök itt találkozhattak mai hazánk területén. (II. 366. 1.) Ennek főbizonyítéka, hogy egyes szavaink görög nyelven oly értelmet adnak, amely geológiai őskorokra mutat vissza. Például a ponty szavunk, amely édesvízi halat görög nyelven tengerinek mond : UÔVTIOÇ, tengeri. Ezt a nevet csak az adhatta a pontynak, aki édesvizű tenger mellett lakott." (1.45. és II. 367.1.) Ilyet aligha produkált még a nyelvészet. Ilyen nyelvészeti csodabogarakkal telve van a könyv. Pl. Tisza görögül zúgó. „Tökéletesen megfelel a kőkori viszonyoknak, mikor a Tiszának még csak a mármarosi hegyek közt zuhogó része volt ismeretes, amely rövid hegyizúgás után az alföldi tengerbe ömlött." Mármaros görögül márványos, Eperjes — Epiros, gör. száraz. Ezek alapján „a görög nép ismert 3000 éves története mintegy százezer évre nyúlnék vissza". (I. 45. 1.) Görög az Alföld etymológiája, elföld a gör. ë\oç, mocsár (I. 56. 1.) a tulajdon — bovXoibíov = szolgabírás ; abból az időből, amikor a kalandozások megszűntével megváltozik a tulajdon fogalma és csak az állatokra és rabszolgákra alkalmazták (II. 19. 1.). Jobbágy = őuab „saját szolga" stb. De talán valamennyin túltesz vakmerő dilettanitizmusával a ,,céh" magyarázata. Ez nem németből való. A megoldást Pariz-Pápai szótára adja meg szerinte, mely a curia szót ce'Anek fordítja. „Romulus distribuit populum in curias = Romulus a népet tzéhekre osztotta." Ezen elindulva eljut Solonhoz, aki szintén osztályokra osztotta a népet, amelyek közül a negyedik a 0f|xeç, vagyis bérmunkások osztálya. Ebből származik a magyar céh, amely szerinte „ősi magyar szó, vagy legalábbis nagyon régi átvétel — görögből". (I. 297—298. 1.) Hosszas fejtegetéseket olvasunk arról, hogyan fejlődött át a görög nyelv szláv nyelvvé (I. 191. 1.), s ezzel magyarázható, hogy miként került a magyar nyelvbe a sok szlávnak íátszó elem. A morva-szlovákok és a pannon-szlávok nyelvtudósunk szerint ,,a magyarok nyelvéhez hasonló nyelvet beszélhettek". Szerinte Magyarországon „rengeteg görög élt". Űjabb bevándorlásuk elképzelése szerint Konstantinápoly bukásával kezdődött. (I. 194—196. i.) Persze fogalma sincs az újabbkori (XVII—XVIII.