Századok – 1937

Történelmi irodalom - Iorga; N.: La place des Roumains dans l’histoire universelle. I. Ism.: Elekes Lajos 323

34(1 történeti irodalom. okleveles anyag gazdag határnévtömegének méltánylását. Településtörténeti fejtegetései általában felületesek s a jog kérdésében kulminálnak. így érthető csak, ha „entités constitutionnelles"-t fedez fel (176. 1.) királyi oklevelekben, melyeknek szászokra, székelyekre, oláhokra vonatkozó adatai csupán közösségekre utalnak ; ezeket azonban a XIII. századi erdélyi fejlődésformák ismeretében nem foghatjuk fel „communautés nationales déjà consolidées"-nak (183. 1.) ; III. Endre idézett oklevele sem így „ismeri el" őket, mint ezt különben már Hunfalvy (Századok, 1879. 723. 1.) kifejtette, önkényes értelmezésen alapul Erdély különállására vonatkozó nézete : a középkori adatokat csupán akkor lehet így magyarázni, ha a kontinuitás bázisáról indulunk ki, s ehhez még egy politikailag és társadalmilag magasfokú ősromán kultúrát is felveszünk. Miért volna román átvétel az erdélyi vajdaság, mikor kezdeteiben a magyar fejlődés periferikus jelenségeit mutatja ? Milyen alapon lehet V. István erdélyi ifjabb királyságát a keleti kultúrkörhöz való közeledés és erdélyi külön tendenciák jeleként felfogni ? Miért kell elhallgatni a századvégi vajdai fejlődés párhuzamát, a magyarországi anarchia idején kicsirázó territoriális vonásokat ? S főleg hogyan lehet az ekkori Erdélyt „vraie république"-nek minősíteni, holott ez formák és fogalmak teljee összekeverésén alapuló súlyos történetietlenség ? I. a válasszal adós marad. Az ő felfogásában a kontinuitás tény ; a mai lakóhelyein kialakult románság sajátos patriarchális, liberális jellegű közösségekben él ; bár a külső attribútumok hiányoznak, magas-kultúrájának ősi emlékeit megőrzi ; ezek ezeréves szünet után lassan napvilágra kerülnek — idegen elemekre gyakorolt hatások formájában. Az adatok roppant hézagait kitölti fenntartás nélkül alkalmazott analógiákkal s főleg logikai fejtegetésekkel — a „kell, hogy . . ." fejtegetésében nagy szerepet játszik —, másrészt alapjának észszerű összefüggéseit hajlandó ráerőszakolni önmagukban mást mutató adatokra. így a tatároktól alkalmazott kenézeket s a föld népét románnak minősíti (163—64. 1.) ; IX. Gergely soraiból, melyek szkizmatikus hatás alá került magyarokról és németekről szólnak, fejlett gazdasági viszonyokra következtet (159.1.) (eljárását itt ismét csak késői adatok visszavetítése teheti elfogadhatóvá). A székelyföldi román prioritás kérdésében annak az Opreanunak nézeteit követi, kinek módszeres hibáira Karácsonyi egy erdélyi folyóiratban (Magyar kisebbség, VI.) mutatott rá. A szász széket a román judetokkal veti egybe (scaun < scamnum), holott ezeknek történeti alakulása nem eléggé ismert bármi kapcsolat feltevésére ; mindazt, ami „régi", hajlandó románnak nyilvánítani, ami egyes fejlődésformák (ősi földmívesség stb.) esetén éppoly gyanús eljárás, mint a Halmágy, Tartlau stb. helyneveknél. A helynevek nagy részét mai román formában közli, ami, ha utána zárójelben következik a magyar, megtévesztően hathat, néhol anakronisztikus, például Alba Julia (középkorban csak A. Jule, A. Transilvanie, vagy egyszerűen Alba formában) esetében. Általában tehát : adataival