Századok – 1937

Történelmi irodalom - Iorga; N.: La place des Roumains dans l’histoire universelle. I. Ism.: Elekes Lajos 323

34(1 történeti irodalom. egy a kontinuitás széles értelmezésén alapuló gondolati konstrukciót igyekszik alátámasztani. Ugyancsak apriorisztikus jelenség bizonyos fogalmi kategóriák merev keresztülvitele : Herodotos földmívelő szkítáit, minthogy a szkíták „steppenépek", csak kevertvérünek tudja elképzelni ; ilyen felszínes az „apostoli" királyságról, a magyar keleti terjeszkedés megindulásáról s általában a magyar hatásokról formált nézete. Minthogy a magyarságot mint szintén steppei népet mélyebb hatásra képtelennek nyilvánította, szerepét merőben külsőnek tünteti fel : túlozza a honfoglaláskori szláv elem jelentőségét, az Anjou-kori keleti kultúrmunkát francia keresztes szellemmel magyarázza (az Anjouk a korbeli nyugati kultúrát mintegy ráhúzzák a magyarságra), s végül is a magyarság egy francia hegemónia, vagy pápai térítés véletlen eszközének látszik. Külsőlegesen s bizonyára késői csángó-privilégiumok jogviszonyaitól befolyásolva szemléli a moldvai magyar települést is ; Moldva magyar kapcsolatai nála a máramarosi „descálecare" tényében kulminálnak, s nem méltányolja, hogy a konszolidálás éppen a magyar terjeszkedés bázisául felfogott északnyugati s nyugati részekről indul ki, s hogy nyelvfejlődési körülményekből1 igen mély, egyszerű együttélésen túlmenő hatásokra kell következtetnünk. Általában nem méltányolja eléggé a román fejlődés magyaros vonásait, így például az udvarszerkezet nem Anjou-, hanem Árpád-kori jellegű átvételeit, melyek pedig vannak olyan fontosak, mint a „kis impérium" hasonlata, melyre balkáni analógiák utalnak. A kúnok hatását az államfejlődésre elismeri, de nem aknázza ki a népi hatásra utaló adatokat ; helytelen szerinte kún telepeket keresni Comanesti stb. helynevek mögött, lévén a Coman gyakori román név ; de éppen e személynévi használat utal erősebb kapcsolatokra ! Helytelen viszont a lovagságnak s nyugatias fejlődéselemeknek románközépkori szerepét túlozni ; ez csak a magyar fejlődésbe kapcsolt részeknél jelentős, a vajdaságokban mutatkozó kezdetek a megerősödő balkániassághoz képest gyöngék. Általában megállapíthatjuk, hogy I. fejtegetésmódja apriorisztikus s a logikának túlzott szerepet biztosít. Ennek következtében egyes igen találó észrevételeit is óvatosan kell kezelnünk. Szempontjai sem elég mélyrehatóak : a román történettudomány utolsó évtizedeinek hatalmas anyaggyűjtése — tekintélyes részben az ő érdeme — nála még felszínesen jelentkezik ; e körülmények a román irodalomban is váltottak ki ellenmondást. Utalunk még arra a döntő jelentőségű körülményre, amit jelen művében is a lovasnomád-kultúrák, vagy egyes társadalomfejlődésbeli jelenségek rajzánál észlelhetünk, hogy értékelése nem a modern történészé : látszólagos pozitívizmusa és a munkásságában bizonyos idő óta mutatkozó, mondjuk szellemtörténeti szempont mellett is a XIX. század első felének nagyjából liberális 1 V. ö. : Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. (Sepsiszentgyörgy, 1929.) 619. s köv. 1.