Századok – 1937

Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322

314 kosár v domokos. erős összeütközése volt. Ezt a Görgey—Perczel ellentétet több előadásból ismerjük. Perczel is leírja az Ozorán történteket (adataiban Görgey emlékiratát igazolja), csak persze igyekszik ellenfelének érdemét kisebbíteni, kiemelve saját nagylelkűségét, hogy neki kemény szavaiért megkegyelmezett. Míg Ozora után Kossuth Görgeyt a parndorfi táborba küldte, Perczel tovább vezérkedett a Dunántúlon Csáktornya, Letenye, Muraköz vonalán. Október 20-án, Madarász ajánlatára, tábornokká nevezték ki. Mintha egy kissé igazuk lenne azoknak, akik rámutatnak, hogy Görgey távozása után nem tudott sikert elérni, így Fridaunál Burich tábornok visszaverte. Görgey seregéhez, mint önállóan működő parancsnok, a Windischgratz-támadás elől való decemberi visszavonuláskor közeledett újra. Kossuth győzelmi óhaja olaj volt óvatlan merészsége tüzére, ellenséges túlerőre támadott, Görgeytől elszigetelt csatában Mórnál vereséget szenvedett. Ennek felelősségét, elfogadható indok nélkül, Görgeyre igyekezett hárítani, aki ellen már ekkor állandóan vádaskodott. Még Görgey téli hadjáratáról sincs elismerő szava, azt viszont kiemeli, hogy ő intézett először bátor előretörést Hatvan felé, január végén Alberti irányába szorította vissza Ottinger dandárát. ,,Ha nem jő Dembinszky nyakamra . . ., úgy már januárban Pesten vagyok, midőn még Buda védelmi állapotba helyeztetése alig volt bekezdve." Hajlama a „független vezérkedésre" természetesen összeütközésbe hozta az új fővezérrel, kudarcok okozójával, akinek (mint írja) erős hangon mondta meg véleményét. Szerinte az az alternativa állott előtte, hogy vagy elfogatja Dembinszkyt vagy átadja neki seregét. „Hazafi hűségem tiltá az elsőt, míg az alávetés ez esetben valóságos nequiter humiliatio lett volna." A tavaszi hadjárat is más színt nyer az ő szemében. Vetter fővezéri kinevezése „halálos sértés" volt számára (holott az ő vezérsége nem is került szóba annakidején). „Kossuth irigylé, félté, hogy én diadalmenetben foglalom el Budapestet." Klapkát „bitor és nyomorult" embernek nevezi, máshelyt Görgeyt, Damjanicliot és Klapkát „áruló cselszövőknek". Mintha az egész világ ellene dolgozó összeesküvőkből állana, s minden vezér az ő s általa az ügy megbuktatására törne. De a szidalmak és a nagy szavakkal való handabandázás mellett, amire az egykorú emlékiratok is jónéhány adatot nyújtanak, ez a külön pszichológiai mértéket kívánó ember mégis meg tudta állani energikusan a helyét , ha sor került rá. Március végén a Bánságban indított táma-