Századok – 1937

Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322

perczel mór feljegyzései. 315 dást, mely valóban sorozatos sikert hozott. Steier külön kiemeli, mint Perczel hadvezéri tehetségének bizonyítékát, ezt a diadalmas offenzívát, melynek Szenttamás és Pétervárad voltak kiemelkedő állomásai. Ő maga pedig duzzadó öntudattal írja : „Tény, eltagadhatatlan tény, hogy hat hét alatt meghódítottam Bács, Bánátot. Megmentém Péter -váradot. Hogy a tavaszi diadalmas hadjáratot 1849-ben nem Görgey, de én kezdém meg szőregi, zentai március 22-i diadalaimmal. Hogy én március 27-én fölmentém Péterváradot, míg Görgey Komáromot csak április 27-én. Hogy ellenemben nemcsak a bácsbánáti rácok és a szerb csapatok, de Theodorovics altábornagy és Nugent táborszernagy hadai is állottak." De a hadjáratára oly büszke vezér nem sokáig nyomult előre serege élén, a sikerek nem folytatódtak. Főként azonban súlyos összeütközésbe jutott a kormánnyal és Kossuthtal s emiatt nem maradhatott meg a helyén. Kossuth, akit Perczelhez régibb és sokkal bizalmasabb baráti viszony fűzött, mint Görgeyhez, minden zavaró tulajdonsága ellenére is sokra tartotta a politikai radikalizmus katonai fejét. Perczel, különösen a Kossuth-Görgey ellentét nőttével, gyakran került Görgey ellensúlyának szerepébe, melyet nagyobb sikerrel tölthetett volna be, ha néha annyira el nem ragadtatja magát. De itt, délvidéki hadiszállásán, minden isten kegyelméből levezetett méltósága még jobban a fejébe szállt, kegyetlenül kioktatta a debrecenieket dicső tetteiről s az ő hálátlan voltukról. Kossuthnak már a kormány tekintélyét is meg kellett védenie s különben is kelletlenül olvasta Perczel győzelmi harsonára emlékeztető jelentéseit, melyek számadatai és állításai néha inkább küldőjük fantáziájára vetettek fényt. Bizalmatlanságuk annyira ment, hogy Kossuth megfigyelés alatt tartotta Perczeit, aki meg is vádolja őt, hogy nem mindig elsőrendű elemek besúgásaira hallgatott. Perczel viszont a debreceni szélsőkkel állt összeköttetésben. Ezek a flamingók pedig, miután a trónfosztás keresztülvitelében Kossuth feltétlen hívei voltak, később, az erősebb központi vezetéssel szemben érzett elvi ellenérzésük miatt, részben eltávolodtak tőle. így Madarász László a szabadságeszme tiszteletében elfordult Kossuthtól, mert veszedelmesnek tartotta növekvő, szinte oligarchikus hatalmát. Ezzel hozható összefüggésbe az az adat, melyet Perczel közöl velünk, szemére vetve Madarász Józsefnek, hogy emlékiratában több dolgot elhallgat. Perczel szerint 1849 májusában „a két Madarász és Kállay, Somogyi kezdeményezése folytán körülbelül 30 képviselő írásban szólíta fel, venném