Századok – 1937

Értekezések - KOSÁRY DOMOKOS: Perczel Mór feljegyzései 304–322

perczel mór feljegyzései. 305 kialakítója, szintén hajlandó például a vezetők személyes működésére visszavezetni a magyar küzdelem sorsát. Sőt, továbbmenve, túl az események irodalmi vagy történelmi megtekintésén, maguk a részvevők is ebben a légkörben éltek, mozogtak és cselekedtek, legalább is sok beszámolóból ez olvasható ki. Beszámolónk van bőségesen, majd minden nevezetesebb és életben maradt szereplő emlékiratát bírjuk, s az események e sokfelől való megvilágítása mellett a vezetők arcképeiből valóságos galériát rendezhetünk be. A sok arcképfestő között volt egy neves szereplő, aki feljegyzéseiben nem sokat törődik mások találó jellemvonásaival, hanem mindenütt saját félreismert igazságát kutatja. Akiről úgy érzi, hogy ezt az igazságot elhomályosítja, annak nekitámad, átkot szór reá, sötét kártevőnek bélyegzi, csak rosszat tud felőle. Minden törekvése az, hogy az ellene összeesküdött gonoszok, „kajánok", az ő kezét megbénító nagynevűek hírét megtépje, s e sötét függönyt félrehúzva bemutassa prófétai vonásokkal festett önarcképét. Saját énjének ez a javíthatatlan rajongója érdekes tehetség, akinek magatartását nehéz anélkül helyesen értelmezni, hogy közelebbről meg ne ismerkednénk vele. Politikus és hadvezér egyszemélyben, nevezetes szerepet játszott mint szabadságharcunk egyik vezéralakja : Perczel Mór. A nyolcvanas évek megújuló Kossuth-ünnepei, a sajtó Kossuth-dicsőítése közt magános elkeseredéssel fog újra és újra soha be nem fejezett emlékirataihoz.1

A mellőzöttek keserűségével írta 1884 szeptemberében jegyzeteihez : „Most, hogy ezen hiteles adatokat az azokra vonuló korábbi jegyzetekkel lemásoltatva újra átolvasom, nem lehet hogy kifejezést ne adjak azon fájdalmas érzelmeimnek, melyeket felköltöttek bennem az úgynevezett Kossuth-ünnepek. — Első hadjáratommal megmentem a hazát az örökös, mert gyalázatos haláltól — és a magyar faj egy nagy száma annak a nevére írja fel ezen megmentés érdemét és azt bálványozza, ki 1 Memoiren des Honvedgenerals Moriz Perczel. Kriegsarchiv, Wien, 28/1153—1848/49. A hadilevéltárba Szelinszky udvari könyvkereskedő útján került Várkonyi Dezsőtől, aki a függetlenségi Veszprémi Ellenőr c. lap szerkesztője volt. Várkonyi szerint Perczel a 90-es évek elején rábízta feljegyzései nagy részét sajtó alá rendezés végett. A Veszprémi Ellenőr 1899-i. évfolyama hozott is 11 kisebb részt, de ez a rövid közlés a közhangulatra s a jegyzetek támadó hangjára való tekintettel abbamaradt. A kétkötetes jegyzetcsomó főként a 48-as őszi eseményeket tárgyalja, csak részben sajátkezű írás. Egységes számozása nincs, így lapszámot nem idézhetünk. Cím szerint az emlékirat kutahiai pongyola jegyzetek alapján készült. Századok, 1937. VII—VIII. 20