Századok – 1937

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303

félegyházi tamás. 293 se vinci passus est, ut non gravatim tandem inter plurimas tum animi molestias tum corporis varios ас difficiles morbos, suas hasce necessarias et pias operas protexeret et in usum Ecclesiae Dei publicaret." Betegen, félvakon, gyötrött lélekkel, aggodalmak között — mégis dolgozik tehát Félegyházi Tamás a közjóra ! Pedig a függelékként csatolt Catechesis ajánlásában maga mondja ugyanakkor, hogy ezt a kisebb művét már csak „opthalmia et aliis morbis oppressus" — diktálni bírta.1 Tudja, hogy balítéletek fogják fogadni ezt a művét is (ő is „sinistra iudieia"-t emleget, éppúgy, mint Gönczi a főmű előszavában), de nem törődik velők, csak lelkipásztortársai fogadják szívesen és — meggondolván nyomorúságos állapotát — imádkozzanak buzgón érte, „quo me tandem crebris flagellis castigatum, et pro exemplari multis propositum, benigno vultu aspiciat, et ereptum ex hisce malis, quibus ferendis ipse vires suppeditavit, Ecclesiae suae me restituât ..." Tehát magának Félegyházinak és őt lovagias hűséggel támogató lelkipásztortársának és püspökének, a Méliusz egyházszervező művét sikeresen és erélyesen továbbfolytató Gönczinek saját nyilatkozatából, íme, azt is megtudjuk, hogy Félegyházinak testi szenvedései és egyéb megpróbáltatásai mellett még félreértéseket, bántalmakat, gonosz szóbeszédeket is kellett elviselnie, vagy legalább ilyenektől joggal tarthatott. Ez a közszeretetben álló ember sem számíthatott arra, hogy a mérges nyelvek ostora megkíméli. A szeretet és a becsülés bizonyságtétele talán azért is szólalt meg oly áradozva mellette a halála után, mert a rágalom és gyűlölet is hozzá tudott férni már életében, hiába állt ki mellé teljes szolidaritással az őt annyira becsülő, Újszövetségfordítását is befejező és világ eleibe bocsátó kiváló munkatárs. Vájjon miféle „sinistra iudicia"-ra van itt célzás? A rajongással fölmagasztalt tudós lelkipásztornak micsoda balítéletektől kellett tartania írói munkásságával szemben? 5. Feleletül tekintsük meg kissé a Féleg^házi már többször említett nagy teológiai művét, amelyet az utolsó, 1601-i kiadás címlapja — nyilván Melanchthon- és Szegedi Kis-utánzással — már Loci Communes Theologici-nak nevez 1 Különben már az 1579-i első kiadásnak Tököli Sebestyénhez, a helvét reformációt pártoló kalmár-nagyúrhoz intézett előszavában is panaszkodik szembaja miatt. Azt mondja, hogy már az első kiadás is diktálásból keletkezett. Olyan beteg volt már akkor is, hogy sem prédikálni, sem írni nem tudott. Később azonban még visszatért átmenetileg az egészsége, a látása is.