Századok – 1937
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303
i-élegyházi tamás. 283 ben csakugyan Kolozsvárra vándorolt, csakugyan elfogadta az ottani iskola rektorságát, és csakugyan eltöltött ott egy esztendőt, amikor azután visszatért Debrecenbe. Viszont Félegyházinak ez a kétszeres helyváltoztatása éppen abban a két esztendőben nem történhetett más okból, csak egyedül azért, mert Félegyházi a debreceni lelki forrongás hatása alatt maga is áthajlott az imitárizmushoz s így képtelen volt Méliusszal tovább együttdolgozni. Ahogy a szentháromságtanhoz erősen ragaszkodó Szikszai Fabricius Bazilnak és Károlyi Péternek nem lehetett maradásuk kolozsvári iskolamesteri állásukban az attól a tantól már elhajló plébános, Dávid Ferenc mellett néhány évvel azelőtt1 — úgy nem lehetett megmaradnia Félegyházinak sem Méliusz mellett.2 El lehet képzelni, micsoda irtózatos felháborodással vehetett tudomást az izzólelkű püspök-lelkipásztor az ő csöndes, buzgó, tudós és nagyhatású, addig föltétlenül megbízható orthodoxiájúnak gondolt rektora hirtelen nézetváltozásáról — éppen a válság tetőpontján, amidőn Erdélyben már minden veszni látszott, Debrecen alatt a fekete ember „szent" hada gyülekezett s magában Debrecenben is fölemelte fejét a teológiai s talán a társadalmi bomlás. Méliusz bizonyára még ebben a kétségbeesett helyzetben is vállalta volna iskolamesterével szemben az ádáz harcot, de a békés természetű Félegyházi kitért előle : kapóra jött neki a kolozsvári meghívás és bár bizonyára a debreceni tanács kedve ellenére — hiszen az iskola elnéptelenedésének a tanácsban ,,Clarissimus et doctissimus vir Dominus Thomas Félegyházi pastor ecclesiae Dei in oppido Debrecen, vigilantissimus et dignissimus, post multos labores indefessos, sudores, vigilias et lugubrationes [!] cum, maximo ecclesiae totius Debrecinensis luctu et eiulatu 17. Jan. [!] noctis praecedentis hora попа pacifice et conscientia pura in Christo obdormivit.11 (Ez a szöveg már S. Szabó J. : Debreceni és sárospataki papok a reformáció századában, Debrecen, 1916. c. műve 34. lapján is közölve van, de több téves olvasással. A különben nagyon pontos, nagyérdemű szerzőt kétségkívül a tanácsjegyzőkönyvek kivonatos tisztázata vezette félre, ahol ez a szöveg szintén teljességében olvasható, de jórészt ugyanazon hibákkal, amelyekkel S. Szabónál. — A nem szabatos „17. Jan. noctis praecedentis" kifejezés nyilván ugyanazt akarja mondani, amit a Threnos és az Epicedion címlapján világosan megmondott január 16-i dátum.) 1 Ld. Pokoly J. : Az erdélyi református egyház története I. (Budapest, 1904) 186. s köv. és 197. s köv. 1. ; legújabban Gál K. i. m. 1. 11—12. 1. 2 Ezt Kanyaró helyesebben látta, mint Gál, aki szerint (I. 13. 1.) Kanyaró azt a gondolatát, „hogy Félegyházit Melius szelleme űzte volna el deákjaival együtt Kolozsvárra, nem támogatja semmi érvvel s visszatérése [t. i. Félegyházié] sem igazolja".
