Századok – 1937

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Félegyházi Tamás és a debreceni iskola válsága 1570–71-ben 273–303

284 révész imre. még azok sem örülhettek, akik egyébként Méliusszal értettek egyet, nem Félegyházival ! — diákjaival együtt Erdélybe vándorolt. Az apokalyptikus várakozásoktól fűtött 1570. esztendőben1

Kolozsvár már»teljesen unitárius : a város vezetősége, szász és magyar lelkipásztorai s így természetesen iskolája is azzá lettek az 1565—68. évek folyamán, erős belső harcok után.2 Teljesen elképzelhetetlen, hogy Félegyházi és debreceni diákjai ott akármely más esetben állást, illetőleg elhelyezést kaptak volna — különösen előzetes hívás alapján ! — mint csakis úgy, hogy maguk is az unitárius hithez csatlakoztak, azaz elfogadták a szentháromságtagadásnak azt a Servet és a két Socinus tanaiból szerkesztett mérsékeltebb formáját, amelyet Dávid és Blandrata képviselt és népszerűsített az 1568—69-i gyulafehérvári, debreceni és nagyváradi hitvitákon. Azt ugyan Kanyaró csak megszokott erős képzelődésével állíthatta, hogy a kolozsváriak (akikről még azt is — minden kútfői alap nélkül — tudni véli, hol szállásolták el a debreceni vendég-diákokat) Félegyházit — távol állván „szeretni kész szívüktől a bigott féltékenység" — föléje magasztalták „a híres humanista költő, a külföldi eredetű, végtelen sok tudású Sommer János"-nak, mert amazt tették meg rektornak, emezt pedig csak „kisegítő lektorként" állították melléje.3

De azt kétségtelennek kell tekintenünk, hogy Félegyházit és diákjait másként, mint antitrinitárius hitvallással még csak be sem bocsátották volna szívesen az 1570-i Kolozsvár kapuin, nemhogy hívták, álláshoz juttatták, illetőleg elhelyezték volna. így viszont nagy örömmel fogadták, mert ennek a debreceni különítménynek Kolozsvár falai közt való megjelenése óriási erkölcsi elégtételt jelentett a városban kemény harcok után egyeduralomra jutott vallási iránynak — a polgárság számára pedig a mellett talán némi anyagi hasznot is hozott, legalább is ígért. De miért térnek vissza akkor már egy esztendő múlva Debrecenbe ? 1 Ld. Debrecen lelki válsága c. tanulmányom III. fejezete I. pontját. 2 Jakab E.: Kolozsvár története II. (Budapest, 1888) 123—213. 1. passim. 3 Ker. Magvető 1906. 201. 1. — Gál K. i. m. I. 20—26. 1. előadja, hogy a szász-magyar egyházi pörben való 1568-i fejedelmi döntés következtében, ha a rektor magyar volt, szász lektort kellett mellé állítani és megfordítva, váltakozó rend szerint. Különben is Fel egyházi és Sommer vagy egyáltalán nem is működtek együtt Kolozsvárt, vagy csak a legrövidebb ideig. V. ö. Gál, I. 13. és 45. I.