Századok – 1937

Szemle - Hobus; Gottfried: Wirtschaft und Staat im südosteuropäischen Raum 1908–1914. Ism.: ifj. Tóth András 260

260 szemle. Hobus, Gottfried : Wirtschaft und Staat im südosteuropäischen Kaum li)08—1914. Eine Bearbeitung nach den amtlichen Akten des Wiener Aussenministeriums. (Schriften der Deutschen Akademie, Heft 20.) München,1934. 8°. 206 1. H. könyve kizárólagosan az Österreichischer Bundesverlag kiadásában megjelent 8 kötetes aktapublikációra (Österreich—Ungarns Aussenpolitik von der bosnischen Krise 1908 bis zum Kriegsausbruch 1914) támaszkodik. Könyvében azonban nemcsak a politikai történet eseményeivel foglalkozik, hanem a politikai történetet áthelyezi közgazdasági síkba s az akkori külpolitikai viszonyokat gazdasági érdekeltségek harcával igyekszik megmagyarázni. Célkitűzését könyvének előszavában pontosan és érthetően megadja (ez a stílusbeli precizitás egész könyvére jellemző): ,,Die Arbeit 1st ein Versuch, das Problem der Wechselbeziehungen zwischen Wirtschaft und Politik zu ergründen." Mivel ez a probléma legjobban a Balkánon kísérhető figyelemmel, ezért választotta kutatása tárgyául az osztrák-magyar külpolitikát. A magasabb diplomácia iratait erre a legjobb forrásnak tartja. Előszavában öszszefoglalja azokat az eredményeket, amelyeket a politikai és gazdasági élet érintkezési felületének vizsgálata közben vont le. 1. Aszóbanforgó években a Monarchia politikai okokból kénytelen volt erejét tisztán gazdasági téren kifejteni. 2. Ezért a Monarchia kénytelen volt az egyetlen expanziót elbíró területre, a Balkánra irányítani erőit. 3. Az entente-államok reakciója erre a ténykedésre hatalmi-politikai jellegű volt. 4. A Monarchia ezért akarata ellenére politikai védekezésre kényszerült s mivel egyik fél sem engedett, a háború elkerülhetetlenné vált. A világháború az entente-államok hatalmi erővonalait erősíti meg. A Monarchia hatalmi erővonalai a Balkán-tér (Balkan-Raum) adottságainak megfelelőek voltak mindaddig, míg a Monarchia súlypontja Bécsből Budapestre nem tolódott át. A dél- i keleti „Raum" addig nem nyeri vissza természetes egyensúlyát, míg Ausztria nem egyesül Németországgal. Két utolsó megállapítása miatt kell részletesebben foglalkoznunk könyvével. A munka nyilvánvaló tendenciával készült s ez a tendencia teljesen megfelel a kiadás évében (1934) fennállott német— osztrák viszonynak. Erről a principiumról és a németségben meglévő „jugendliche Kraft der Offensive"-ről bírálatot mondani nem a mi feladatunk ezeken a hasábokon, mivel politikai célkitűzésről van benne szó s nem történeti eseményekről. Azonban említést kell tennünk arról, hogy miként ítéli meg Magyarország szerepét a Monarchia külpolitikájában. H. szerint Magyarország tette lehetetlenné a Monarchia sikeres balkáni gazdasági politikáját azáltal, hogy a megegyezést Szerbiával és a trializmust általában lehetetlenné tette. Mentő körülménynek számít előtte az, hogy Magyarország agrárállam volt s a trializmus az agrár-lakosság életstandardját erősen leszállította volna ; Magyarországra nézve ez a többi országénál súlyosabb csapás lett volna magasabb kulturális színvonala miatt. Gazdasági ideológiában élvén, csak pár odavetett mellékmondatban említi azt a másik motívumot, amely a magyarság számára a trialisztikus megoldást lehetetlenné tette : a nemzetiségi kérdést. Örömmel olvassuk azonban objektív megállapításait Magyarország és Tisza háborús felelősségéről : „Tisza ist bezeichnenderweise gegen die Kriegsabsichten Berchtolds." (176. 1.) Az osztrák—magyar —szerb viszonyról szólva láttuk, hogy H. szereti az általánosításokat. Általánosításainak, rövid, precíz külsejű megállapításainak talán tudatalatti forrásául a modern német politikai és szónoki irodalom szolgál.