Századok – 1937
Szemle - Ehnl; Maximilian: Ergänzungsheft 9 zum Werke Österreich-Ungarns letzter Krieg. Ism.: Vácz Elemér 261
szemle. 261 Ez az általánosító készség leginkább bevezető és befejező soraiban jut kifejezésre. Gazdasági élet és magasabb politikai viszonyát tárgyalva H. szembekerült bizonyos szellemtörténeti problémákkal, azonban ezeket nem tudta megoldani. Problémája (a gazdasági és politikai élet kapcsolata) kiindulópontjának a francia forradalmat tekinti, hiszen ezekben az években szabadult fel az ember — mondja — „horizontális és vertikális" irányban. Ekkor kezdődött meg a politikai és gazdasági élet intenzív kapcsolata. Nem kell bővebben magyaráznunk, hogy itt legalább két évszázados tévedésről van szó. A nagyiparról talán még elmondhatnánk ezt, azonban a nagykereskedelemről semmiesetre sem. Hasonlóan általánosítva képzeli el a világháborúban résztvevő két hatalmi csoport kialakulását. Szerinte a központi hatalmak magukban hordtak bizonyos közösségi gondolatot, amely a világ súlypontját az emberen kívül képzelte el, míg a szövetséges hatalmak alapmotívuma az „Einzelligkeitsgedanke" (egysejtűség), azaz ők a világ súlypontját az emberben magában képzelték ej. A tendencia nyilvánvaló : a liberalizmus és kollektívizmus állanak egymással szemben, meglehetősen nagyképű tudományos frazeológiába burkoltan. A Monarchia és Németország közösségi érzete, amit H. a középkori Reich maradványának tart, valóban fennállott, azonban nem humanitárius jelleggel, ahogy ő elképzeli, hanem a feudalizmus maradványaként (különösen Poroszországban és Magyarországon). A liberalizmussal szemben elfoglalt álláspontja érthetó', azonban általánosításai itt is zavart okoznak. Az entente-államok „Einzelligkeit"-szerűséget nem tudja összeegyeztetni a háború előtti orosz helyzettel s azt mint európai szemléletmóddal meg nem érthetőt, mint ázsiait igyekszik rövid pár sorban meghatározni. -— Befejező soraiból látjuk, hogy közgazdasági tudása van s élesen meg tudja különböztetni a Raum-, Volks- és Zweckwirtschaft-fogalmakat, tisztán látja a politikának (emberi akarat) a térre (Raum) gyakorolt hatását. De H. mégsem történetíró. Mert : 1. elsietve általánosít, 2. a gazdasági és politikai élet vizsgálatánál teljesen mellőzi az állami és népi életnek velük szoros kapcsolatban álló egyéb funkcióit, 3. forrásanyaga egyoldalú, 4. az idevonatkozó történeti irodalmat nem ismeri. A német ,,Südostraumpolitik"-nak talán elismert tudományos harcosa válik belőle, azonban történetírónak nem tekinthetjük. Ifj. Tóth András. Ehnl, Maximilian: Ergänzungsheft 9 zum Werke „Österreich-Ungarns letzter Krieg". (S.-A. der „Militärwissenschaftlichen Mitteilungen".) Wien, 1934. 8°. 103 1. Az osztrák hadügyminisztérium és hadilevéltár kiadásában megjelent osztrák hivatalos világháborús történet e kiegészítő füzete az osztrák-magyar haderő szervezetét ismerteti 1914 nyarán. Áttekinthető, pontos táblázatok nyújtanak felvilágosítást az egyes ezredek elnevezéséről, hadkiegészítéséről, a helyőrségekről, a közös hadsereg, valamint az osztrák Landwehr és a magyar honvédség felosztásáról. A hadsereg sokféle nemzetiségű összetétele komoly nehézséget okozott a tisztikarnak a kiképzésnél. De ha ez s vele kapcsolatban a többnyelvűség katonai szempontból az összmonarchia összhadseregére káros hatással volt is, magyar szempontból a honvédség mágyar vezényszavát még sem tarthatjuk csak „eine nicht selten hindernde Schwierigkeit"-nek. A táblázatokat bevezető rövid tanulmány számos új adattal emeli a füzet értékét. Vácz Elemér.
