Századok – 1937
Szemle - Waldapfel József: Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből; 1780–1830. Ism.: Réz Henrik 255
256 szemle. merész következtetés. Higgadt, rokon tárgyakkal való foglalkozás következtében alaposan tájékozott, semmit nem nagyító előadása tanulságossá és hasznossá teszi ezt a munkáját. Hasznossá válik azzal, hogy összegyűjtötte a ceglédi iskoláról az irodalomban szétszórtan található anyagot, azt megrostálta és pontosan összeállította, átvizsgálta az iskola múltjáról feltehetően még ismeretlen adatokat is rejtő levéltárakat, t. i. a ceglédi ref. egyház és a kecskeméti ref. egyházmegye, meg a város és vármegye levéltárát s nyújt új adatokat az Országos Levéltárból is. Ez az egész anyag így együtt egy tégla a magyar neveléstörténet régen óhajtott épületéhez. A most először közölt irattári anyag jól használható kiegészítője a XVIII. századból és a XIX. század első feléből nem felettébb nagy számmal ismert hasonló adatoknak ; az iskolai törvények 1724-ből, az egyházkerületi iskolavizsgálat szempontjai 1804-ből, az 1820-i tanításterv és az internátusi szabályok 1832-ből érdekes összehasonlításokra adnak alkalmat. Becses része a könyvnek a tanítók névsorának és némely életrajzi adatainak felsorolása ; ez nyilván nem kevés utánajárást kívánt, de a helyi történelmi kutatásnak indításokat is adhat. Az ugyan igen aprólékos munka lenne és talán keveseket érdekelne, azonban amint az egyes tanítók hatásának a kérdését állítjuk fel, mindjárt kitetszik az érdemessége. Ami magát a kötetből nyerhető történelmi tájákozódást illeti, nem kapunk semmi olyan adatot, ami újszerűségével meglepne ; ilyet a szerző nem is ígér. A ceglédi iskola előzményei ugyanazok, mint a reformáció kezdetén létesült többi iskoláé s a sorsának bizonytalanságát is a többi protestáns, kivált éppen az alföldi református iskolák sorsát meghatározó körülmények okozták ; a partikulák élete igencsak egyféle volt mindenütt ; az ország nehéz sorsának a hatásától ugyanúgy szenved a ceglédi iskola, mint a hasonló helyzetű többiek. Közös volt a sorsuk abban is, hogy hosszú időn át csaknem állandóan vergődtek a tanítók sűrű változása, a fenntartás határozatlansága és jogi helyzetük bizonytalansága miatt, amíg törvény nem szabályozta az életüket. Ismerős jelenség az is, hogy a reformáció után a város részvétele az iskola életében, annak költségeiben aszerint alakul, ahogyan a lakosság összetétele vallási tekintetben változik ; a közönség érdeklődését és áldozatkészségét pedig előbb a vallási buzgóság, azután az iskola hasznának mérlegelése döntötte el. Ezért hagyták el az eleminél magasabb fokot Cegléden is. A legfőbb vonások tehát az alföldi ref. iskolák történetében azonosak ; ezért mondhatja a szerző, hogy könyve ezeknek közös rajzául tekinthető. De ezek a vonások mégis mutatnak sajátosságokat. így pl. érdekes itt az, hogy a ref. egyházkerületek kialakulása után hogyan alakul a régebben dunáninneninek nevezett dunamelléki kerület iskolájának a tiszántúli anyaiskolához, Debrecenhez való viszonya ; miként kapcsolódott a ceglédi s a közeli nagykőrösi és kecskeméti iskolák élete ; miként nyelte el a templomépítés az iskolára szánt összegeket és hogyan lett ez a körülmény részese az iskola sorsának stb. Már a belső alakulás szempontjából érdekes megfigyelnünk azt a jelenséget (ez különben nem ceglédi különlegesség), hogy igyekeznek helybeli származású embereket alkalmazni tanítónak, nem ritkán előbbi tanítók gyermekét ; ez kortörténeti megfigyelésekre indíthatja a könyv ceglédi olvasóit s komolyan megalapozhatná a későbbi történetíró munkáját, ha az a tanítók származásában, sorsában, működésük hatásában is keresné az iskola történetének jellemző vonásait. Nem kevés efféle gondolat támad akkor, ha ezt a gonddal és tárgyszeretettel készített, lényegében összefoglaló és mégis az
