Századok – 1937

Történelmi irodalom - Plucknett; Theodore F. T.: A concise history of the Common law. Ism.: Bónis György 236

239 történeti irodalom. 37. 1.) általában a nyugati államokat jellemzi Seneca mondásával: „Ad reges enim potestas omnium pertinet, ad singulos proprietas" ; hazánkban viszont, melynek első törvényei szintén belső hódítás után születtek, -talán bizonyos kétségeket lehet támasztani arra nézve, hogy a zengzetes „patrimonális" szóval nem egy sokkal kevésbbé népszerű, de talán igazabb megnevezést kerülgetünk-e ? A hűbéri lépcső egyes fokozatain a földtulajdonhoz joghatóság is tartozik. A középkorban azonban alig lehet jogalkotás és jogalkalmazás közt különbséget tenni ; amint a király tanácsa egyes esetekben igazságot tesz és döntése általános szabállyá lesz, úgy meglepve tapasztaljuk, hogy egyes nagy (pl. egyházi) birtokosok ugyancsak tanácsot gyűjtenek maguk köré, mely konkrét ügyeket és általános eseteket egyaránt szabályoz (167. 1.). Egyik legfrappánsabb hasonlata szerzőnek a lordok háza és az úriszék egybevetése (183. 1.) ; a lordok ma is gyakorolt joghatóságukat mint hűbéresek bírják, s a bíróság feje az úr (a király) gazdatisztje (steward, jelen esethen a Lord High Steward). Hogy a mi országgyűlésünk is bíróságból alakult ki (ha szabad ilyen éles határokat vonni), köztudomású ; P. hasonlóságai viszont megóvnak attól, hogy tudatos közjogi tervezést és berendezést iparkodjunk belemagyarázni a középkorba, különösen, mert a példa abból az országból való, melynek „közjogi érzékét" még legelfogultabban sem állíthatjuk a mienk mögé. A középkor jogforrásai közt P. igazán elemében van. A XIV. század törvényeinek értelmezéséről írva egyik monográfiájának meglepő eredményeit használja fel. A parlament már kétszáz éve megjelent az angol alkotmányban, de a bírák még mindig „közjogi" skrupulusok nélkül teszik félre a statutumot (törvényt), mert a kornak jó jog bátor alkalmazására van szüksége (296. 1.). A kérdés fontosságát mutatja, hogy az interpretáció szigorítása a XIV. század közepétől kezdve elválasztja a bírákat a tanácstól, s így az alkotmányfejlődést iránjátja, de egyúttal megmerevíti a bírói szokásjogot s ezzel a kancellár equity-bíráskodásának nyit utat (297. 1.). Hatás és visszahatás rendkívül érdekesen játszódik le a szervezet és az eljárásjog közt, de végeredményben mindez az anyagi jogra van mély befolyással. A szokás fejlődését is mesteri kézzel foglalja össze : a középkori és méginkább a későbbi frazeológia hatása alatt valami lassan formálódó, ősrégi normarendszert képzelünk el, pedig a szokás sokszor „radikális változtatásokat" eszközölt a társadalomban, s feltűnő hajlékonyságával közelebb állt a jognak alávetettekhez, mint a mai törvényhozás (272—73. 1.). A hűbéri társadalmi és jogi rend gyors kifejlődése és hanyatlása a szokás rugalmasságának példáit adja ; de a hűbéri korszak alkonya a szokást is megmerevíti, a királyi hatalom növekedése fokozatosan helyébe állítja a törvényhozást s ez végül is önvédelemben lerombolja a mindenható szokást (274. 1.). A szokás degradálásának frappáns párhuzama a reformáció, mely ezer év tradícióját tette félre : az angol jogász a királyi akaratot, a civilista a forrás eredeti értelmét, a protestáns teológus az eredeti isteni akaratot kereste (41—42. 1.). Hogy