Századok – 1937
Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 136–202
202 szilágyi loránd. A Gestának ma már csak egyetlen példánya ismeretes,1 mely — mint egész kiállítása mutatja — másolat és pedig minden valószínűség szerint a XIII. század második feléből,2 a magyar nevek sajátságos másolási hibáiból3 az is megállapítható, hogy külföldi ember munkája. E példány a XVII. század első felében tűnik fel a bécsi udvari könyvtárban, ahol S. Tengnagel (1601—1636 között az udvari könyvtár tisztviselője, ill. 1608 óta igazgatója) címirattal látta el s lapjait és fejezeteit megszámozta. Ugyanott 1652-ben katalogizálták s ettől kezdve, mint a Hofbibliothek, ill. Nationalbibliothek tulajdona szerepelt napjainkig.4 Végre 1933-ban több más magyar vonatkozású kódexszel együtt hazai földre került s most a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárában őriztetik, mint annak „Cod. lat. medii aevi 403." jelzetű darabja. Felix igitur Hungaria, — cui sunt dona data varia . . . Magyarország tehát boldog, — jutott neki adomány sok ; — hisz örülhet minden órán, — deákjának ajándékán. . . . Annak a páratlan ajándéknak, mely a „legdicsőségesebb" Béla király örökségéből ránk maradt. Szilágyi Loránd. 1 Arra, hogy a XIII. század derekán Magyarországon még olvasták, kétségtelen adatunk van Richardus dominikánus priornak Julianus 1237. évi útjáról készített jelentésében (1240 k.), mely egyenesen a Gestára való utalással kezdődik : Inventum fuit in Gestis Ungarorum christianorum, quod esset alia Ungaria maior, de qua septem duces cum populis suis egressi fuerant, ut habitandi quererent sibi locum, eo quod terra ipsorum multitudinem inhabitantium sustinere non possent; qui cum multa régna pertransissent et destruxissent, tandem venerunt in terram, que nunc Ungaria dicitur, tunc vero dicebatur pascua Romanorum, quam inhabitandum pre terris ceteris elegerunt, subiectis sibi populis, qui tunc habitabant ibidem. (V. ö. a Gesta 1. és 9. fejezeteivel.) . . . Fratres igitur predicatores, hiis in gestis Ungarorum inventis, compassi Ungaris, a quibus se descendesse noverunt, quod adhuc in errore infidelitatis manerent, miserunt IIII-or de fratribus ad illos querendum, ubicumque eos possent, iuvante Domino, invenire . . . (Pauler Gy.— Szilágyi S. : A magyar honfoglalás kútfői. Budapest, 1900. 466. 1.) 2 Fejérpataky megállapítása. (A magyar honfoglalás kútfői, 383. 1.) 3 Mint pl. : Cusee : E u s e e helyett, £ouiou : Souiou helyett stb. 4 Magyar Könyvszemle, 1927. 88 s köv. 1.
