Századok – 1937

Szemle - Müller; Georg: Die deutschen Landkapitel in Siebenbürgen und ihre Dechanten 1192–1848. II–III. k. Ism.: Barta István 112

szemle. 113 országos jogtól eltérő szokások szerint és saját önkormányzata alatt élő székelységre is. A nyugvóponthoz még ma sem jutott székely eredetproblémával kapcsolatos viták is mindig felszínen tartották a kérdést. Ezzel kapcsolatban sok ismeretlen forrás és okleveles anyag került napvilágra. Szabó Károly mimkájának eredményeképen 1872-ben megjelent a Székely oklevéltár első kötete s aztán az időrendi tekintetben többször újrakezdődő kiadvány lassanként hét kötetre dagadt, melyek közül az utolsó 1898-ban jelent meg. A szorgalmas gyűjtőmunkában fontos szerep jutott a székely eredetű B.-nak, aki főleg a III. és IV. kötetet gazdagította számos becses adatot tartalmazó oklevéllel. 1898 után is folytatott gyűjtése eredményeként itt áll előttünk a Székely oklevéltárnak egy újabb, adatokban rendkívül gazdag kötete, mely elsősorban közlevéltáraink és az azokban elhelyezett családi levéltárak idevonatkozó anyagát foglalja magában. A függelékben foglalt ós az átírt okleveleket is beleszámítva 5 XIÎI.századi, 21 XIV., 98 XV., 83 XVI. (közte 44 mohácselőtti), 19 XVII. és 4 XVIII. századi, összesen 230 darab oklevelet közöl a kötet. Bennük a székelység sajátos politikai és magánjogi berendezkedésére minden vonatkozásban értékes anyag található. Az eredetileg vérségi alapokon nyugvó politikai és közigazgatási beosztást illetőleg például 1412-től többször megtaláljuk a székelység eredeti három nemzetségének (tria genera) emlegetését. Szerepel a Meggyes-nem, annak Meggyes-, Dudor- és Kürt-ága, a Halom-nem, annak Náznán- és Péter-ága, az Abrán-nem és annak Ujág-ága, a sepsiszéki Odvar-ág és Kövér fiainak ága, mint a székelység további politikai ,és részben vérségi osztódása ; nemcsak részben új ágneveket kapunk bennük, hanem az eddig ismertnél sokkal korábbi előfordulásukat is. A székek feltűnésére, azoknak az ágak meghatározott sorrendje szerint szabályszerűen öröklődő tisztségeire, a választott tisztviselőkre és a székbeli esküdtekre vonatkozólag is találunk igen korai adatokat. Eredetiben közli a kötet az egész székelység által tartott 1505. évi nemzetgyűlésnek eddig csak magyar fordításból ismert végzéseit. Adatokat nyújt a székelyek magánjogi berendezkedését, a birtokoknak magtalan halál esetén királyi jogot kizáró, a székelységre történő visszaháramlást, a férfileszármazók hiányában örökösödési jogot nyitó fiúlányságot illetőleg. Korai említését találjuk vagyoni census alapján létrejött társadalmi tagozódásnak, továbbá a földönlakóknak, a jobbágyoknak. Gazdaságtörténeti szempontból az eddig ismert adatokat értékesen egészítik ki a földközösségre, a fűkötéllel, nyíllal történt osztásokra vonatkozó oklevelek, valamint a zaláni, zágoni és udvarfalvi XVI—XVII. századi falutörvények, melyek az osztások rendjét és a hozott határozatok megtartását szigorúan előírták. Művelődéstörténeti szempontból becses a Tarnóczy Sebestyén kézdiszentléleki udvarában fenntartott iskola XVI. század-végi fegyelmi szabályzata, mely nemcsak a tanítás rendjét és az iskolai rendtartást foglalja magában, hanem előírja a tanulók egész napi foglalkozását és szabályozza azok viselkedését tanulási időn túl is s főleg a Venusról és Cupidóról szóló virágénekek és egyéb tiltott könyvek olvasásától óvja az ifjúságot. Tomory Pálnak 1515 jún. 12-én Eperjes városához intézett, már régebben is közölt levele a pogánykori mitológiának az augsburgi csata utáni események és Léi kivégzése kapcsán közismert, a székelyeknél még mindig fennálló vonására mutat rá, mely szerint azok, akiket a székelyek megölnek, a másvilágon az ő szolgáik lesznek. A székelységen kívül értékes adatok találhatók az erdélyi három nemzet másik két tagjára, a magyarokra és szászokra is. Nevezetes a szárazpataki rutének országos viszonylatban is aránylag igen korai, I324.-Í említése. Századok, 1937. I—III. 8