Századok – 1937

Szemle - Homeyer; G.: Die deutschen Rechtsbücher des Mittelalters und ihre Handschriften. I. Abt.; bearbeitet von Karl August Eckhardt. II. Abt.; bearbeitet von Conrad Borchling und Julius von Gierke. Ism.: Szilágyi Loránd 109

SZEMLE. 109 képen egy a Mogorovich-nemzetségből származó Utjessenich-családdal, mely Fráter Györgynek atyai nagybátyjától származik és hogy a Brebiri grófok nemcsak a Zrínyiek, hanem a Brebiri Melith-család ősei is. A család története visszanyúlik a horvát törzsek dalmáciai honfoglalásáig, mely egybeesik a Mogorovich-nemzetség történetének kezdeteivel. Első írásbeli emléke a „Terra Mogorouigi"-ről, e nemzetség ősi szállásbirtokáról, mely még a XVI. században is a nemzetség birtokában volt, 1069-ből maradt fenn. A család tagjai ezen a néven élnek első foglalási helyükön egészen a tatárjárásig, mikor is a Velebit keleti lejtőjére mennek át és az ott épített Raduch várába költöznek. Új letelepedési helyén nagyon elszaporodott a — nevéből következtetve — valószínűleg elhorvátosodott avar eredetű Mogorovich-nemzetség, a XVI. század elején azonban, amikor birtokait elfoglalta a török, nagyrészt szétszóródott. P. családjának egy évezredes története alatt 21 nemzetségét sorolja fel, melyeknek több mint 300 tagját hiteles okiratok alapján vette fel a munkájához mellékletként csatolt nagy genealógiai táblában. Nagyrészük a horvát, majd pedig a magyar történelemben játszott jelentős szerepet. A Raduchi-ágból kivált Miklós (1499—1563) éppen úgy, mint a Draskovichok, Perusichok, Melithek, Ukcevichek stb., zsoldos seregek élén Erdélybe költözik és a család Széplaki-ágának lesz a megalapítója. A nagy tárgyszeretettel megírt munkának hátránya a folyamatos olvashatóság nehézsége. Elfogadható, hogy a szerző családja tagjait a vonatkozó adatokkal együtt lexikonszerűen sorolja fel, bár ez is csak adatközlésszerűleg hat. De nem használ külön lapalji jegyzeteket, ahol a hosszú és a család története fejlődésének egységes szemléletét akadályozó, néha lapokra terjedő irodalmi idézetek könnyebben elhelyezhetők lettek volna. A sokszor hosszú oklevélszövegbetéteknek néha csak annyi kapcsolatuk van a család történetével, hogy a család egyik tagját valamely esemény tanújaként több személlyel együtt említik meg. E szövegek a mű címében is ígért oklevéltárban a munka végéhez csatolva alkalmasabb helyre kerültek volna. Van a könyvben egy-két, a mű végén közölt jegyzékben meg nem említett sajtó- és olvasási hiba is. így például a Í28. l.-on reprodukcióban közölt leszármazási tábla szerint Petrichevich Vidnek első leánya Melith Pálné, míg ugyanennek a következő oldalon helyenként régies, máskor meg újszerű helyesírással átírt szövegében Melith Péterné szerepel ; a Raduchi Petrichevich Miklósné, Both Anna által Mikola László részére 1554-ben adott (s a 320. l.-nál fényképmásolatban közölt) magyarnyelvű menedéklevél átírása (323. 1.) szintén vegyes helyesírással készült és hiányos. Mindamellett a szerző értékes, a „magyar és horvát régi történelmi nemességnek" ajánlott munkájával a két nemzet közti történelmi kapcsolatoknak megvilágításához jelentős mértékben járult hozzá és emléket állított annak a bánásmódnak is, amelyet a magyarság egy évezreden át a közéje telepedett nemzetiségekkel szemben tanúsított. A szép kiállítású könyv 20 műmelléklete eddig részben ismeretlen, művészettörténetileg értékes emlékeket állít elénk, köztük Petrichevich Horváth Kozma fogarasi főkapitány, erdélyi fejedelmi tanácsosnak olasz művész által készített komlódi síremléke a legszebb erdélyi renaissance-műemlékek közé tartozik. Bottló Béla. Homeyer, G.: Die deutschen Reehtsbiieher des Mittelalters und ihre Handschriften. Im Auftrage der Savigny-Stiftung und mit