Századok – 1937

Szemle - Fodor Ferenc: Adatok a magyar gyepük földrajzához. Ism.: Kring Miklós 107

Szemle. Fodor Ferenc : Adatok a magvar gyepük földrajzához. Hadtörténelmi Közlemények, XXXVII. évf. (1936.) 113—144. 1. Azt hittük, hogy Karácsonyi és Tagányi nagyszabású tanulmányaival teljesen megoldódott az országos gyepük problémája. Volt ugyan olyan nézet, mely határozottan tagadta, hogy az országos gyepük egyszersmind államhatárok lettek volna. Ez a felfogás azonban minden oldalról megvilágítva még nem volt. F. a geográfus szemével és a földrajztudomány módszereivel közeledett a problémához, az eddig összegyűjtött és az általa felkutatott anyagot elsőnek próbálta összhangba hozni a földfelszín adottságaival. Ezek a vizsgálatok szép eredményeket hoztak. Sok adatról, melyet eddig az országos gyepük vonalának megállapításánál felhasználtunk, térképre vive kitűnt, hogy semmiképeri sem illeszthetők bele egy-egy pontként a nagyszabású erődítési vonalba, hogy tehát felhasználásuk a gyepűvonal megállapítására legalább is indokolatlan. F. tanulmánya meggyőzően mutat rá arra is, hogy a gyepük távolról sem alkottak az ország körül megszakítás nélkül haladó vonalat. Sőt ugyanabban az időben egy-egy szakaszon nemcsak egyetlen gyepüvonal, hanem több, egymás mögött fekvő védővonalból álló gyepürendszer fennállását kell adataink alapján feltennünk. A gyepüőrségekct sem mindig a legnehezebben megközelíthető pontokon helyezték el. A gyepüadatoknak térképen való megrögzítése kapcsán kitűnt, hogy ezeket a járhatatlan mocsaraknak éppen járhatóbb, de könnyen védhető pontjain (mint például síkság felett uralkodó dombon stb.) állították fel. Feltűnő kapcsolatokat állapít meg F. a gyepük húzódása és a magyarság mai néprajzi elhelyezkedése között. A magyarság később sem hatolt be a gyepüelvére nagyobb tömegekkel s az előretolt vonalakra rakott kisebb csoportok nem voltak elég erősek arra, hogy a nagy tömegekben beáramló nemzetiségek felszívó erejének ellenállhassanak. Innen van, hogy — mint F. mondja — szinte kísérteties a megegyezés a legbelső országos gyepű és a magyarság mai néprajzi vonala között. Az egykori gyepük helyét pontosan követi az a magyar néprajzi híd is, mely az alföldi magyarságtól vezet át a székelységhez. Az, hogy e sáv nem megszakítás nélkül haladó vonal, annak bizonyítéka, hogy a gyepük előrehaladása nem egyenletes folyamat volt, hanem azokat ugrásszerűen, lépcsőzetesen vitték előre egy-egy megfelelőbb védelmi állásba. Arra is rámutat F., hogy ma a magyarság a legbelsőbb és már a XI. században is alig védhető gyepüvonal mint politikai határ mögé van szorítva. Az akkori viszonyok között is kezdetlegesnek bizonyult védővonal Trianonban államhatárrá lett. A földrajzi vizsgálatok is leghatározottabban igazolták azt, hogy a gyepüvonalak sohasem jelentették az ország határait ; ,,az ország tényleges határa már kezdettől fogva a gyepüelvén túl volt". (124. 1.) F. tanulmányának talán legértékesebb része az a térkép, melyre alapos vizsgálódásainak eredményeképen az egymásra következő gyepüvonalakat, helyesebben gyepürendszereket rajzolta fel. A Mályusz, Fekete Nagy és Szabó nyomában haladó történetírás feladata lesz a földrajztudomány eredményeit az idő egymásutánjában elhelyezni. Az bizonyos, hogy F. gazdag anyagú munkáját minden kutatónak, aki akár a gyepük, akár a határok kérdését fogja vizsgálni, feltétlenül tekintetbe kell vennie. Krine; Miklós.