Századok – 1937

Történelmi irodalom - Gesamtinventar des Wiener Haus-; Hof- und Staatsarchivs. Hrsg. von ... Ludwig Bittner. Ism.: Miskolczy Gyula 96

101 TÖRTÉNETI IRODALOM. a zagyvalék-gyűjtemények darabjainak proveniencia szerint való meghatározásával s a levéltári állagok eredeti alakjának helyreállításával. Ezt a munkát azonban elejétől fogva összekötötték a levéltári testek leltára publikálásának tervével. A brüsszeli levéltárnok-kongresszus határozata alapján Károlyi javaslatot tett felettes hatóságának, a volt közös külügyminisztériumnak, hogy tétessék közzé az összes állagok sommás áttekintése az akkori beosztás szerint, de lehetőleg adjon már ez az áttekintés is felvilágosítást a levéltári provenienciákról ; e „kis levéltári vezető (kleiner Archivführer)" publikálása után vette volna kezdetét a levéltári provenienciák rendszeres felkutatása, azon elv szerint, hogy az egyes levéltári testek felépítése az illető hatóság ügymenetéből, az irodai rendtartások, referensek kézirat-próbái, irodai megjegyzések s egyéb külső és belső ismertető jegyek alapján ábrázoltassák. E kutatások eredményét is közölték volna egyes monográfiák keretében. 1913-ban kezdették meg egyes levéltári tisztviselők, közöttük Szekfű Gyula, Bittner tervei alapján az általános katalógus elkészítését (mely a kis levéltári vezetőnek felelt meg) s bár a háború miatt kiadására nem is lehetett gondolni, mégis legalább szilárd talajt nyertek a következő munkaszakasz számára. Szükséges volt azonban az egész levéltár második felvétele is, hogy az oda bekerült levéltári testeket lehetőség szerint pontosan és eredeti összetételükben meg lehessen határozni. Ezt a munkát lehetetlen volt az óriási anyagban az egyes darabok alapján elvégezni, ellenben kitűnő segédeszközöket lehetett találni magában a levéltár regisztratúrájában, ahol az egyes átvételi, rendezési stb. munkálatok írásbeli emlékei feküdtek, továbbá a régi —az állagok eredeti alakjára visszamenő — segédkönyvekben. Bittner dolgozta át 1924—27 között a 180 éves intézmény nagy regisztratúráját, míg más tisztviselők íráspróbákat vettek. Ez előmunkálatok elvégzése után osztotta ki az igazgató a munkát (s a saját maga gyűjtötte cédulaanyagot) a levéltár tisztviselői között. Az idevágó irodalom kimerítő felhasználását, éppúgy, mint az egyes állagok tüzetes megvizsgálását, vagy más levéltárak bevonását elmellőzték, mert mindez évtizedekkel kitolta volna a munkát. Ekként az összleltár a levéltár jelenlegi rendezési állapotát tükrözi vissza, s még távolról sem elégséges ahhoz, hogy alapján az állagokat újra lehessen rendezni a proveniencia-elv alapján. Ehhez a végső célkitűzésnek tekinthető munkához elkerülhetetlen a levéltári anyag külső és belső jegyeinek vizsgálata, s mint Károlyi megállapította, az illető hivatal működésének beható ismerete. Ekként merült fel még a háború alatt az a terv, hogy monografikus formában meg kell írni azon hatóságok történetét, amelyek működéséből az állami levéltár irattestei származtak. A meglevő irodai rendtartásokon és más normatív természetű intézkedéseken túlmenőleg vizsgálat alá kerülnének az iratok külső és belső jegyei, a referensek és az irodai hivatalnokok kéziratai, a fontosabb referensek életének menete stb. Ennek a nagyszabású tervnek a gyümölcsei L. Gross és J. K. Mayr művei a német birodalmi kancelláriáról, illetőleg az államkancelláriáról