Századok – 1937

Történelmi irodalom - Gesamtinventar des Wiener Haus-; Hof- und Staatsarchivs. Hrsg. von ... Ludwig Bittner. Ism.: Miskolczy Gyula 96

102 TÖRTÉNETI IRODALOM. Metternich alatt és a titkos postai szolgálatról. Más tisztviselők munkába vették a kabinet és az udvari hivatalok történetének megírását. Bármily gigantikusnak lássék is az a terv, hogy másfél század bűnét jóvátéve, a levéltárnak ideális rendjét, a genetikus elven nyugvó rendet visszaadják, az előmunkálatok már igen előrehaladott állapotban vannak, s ez előmunkálatok során nagy területek története nyer megvilágítást a birodalmi és az osztrák hivataltörténet mezején. Nem tekinthetünk irigység érzésétől mentesen erre a vállalkozásra, mert ez nemcsak az állami levéltárra, hanem az osztrák történetíró-iskolára is dicsőséget hoz. Igaz viszont, hogy bármily kitűnő tisztviselői kar felett rendelkezett is időnkint az állami levéltár, hasonló nagyszabású közös munkát nem végzett előbb. Legnagyobb tette volt talán eddig az „Österreich-Ungarns Aussenpolitik" c. nagy aktagyüjtemény kiadásában való részvétele. Más kérdés, hogy — mondjuk : közvetve, mint az aktatömegek megőrzőinek és kutatók útbaigazítóinak — milyen a bécsi levéltárnokok szerepe a történettudomány felvirágoztatása terén az utolsó évszázadban. Itt mindenekelőtt az anyag hozzáférhetősége érdekelhet bennünket, s előre kijelenthetjük, hogy általában nagyfokú liberalitást és megértést lehet megállapítani e téren. Maga Mária Terézia nem is gondolt reá, hogy magánosok is használják az új levéltárat, még hivatalok részéről is előzetes engedély kéréséhez volt kötve a betekintés, de már 1762 körül többen használták az anyagot, így Kollár a „Históriáé diplomaticae iuris patronatus"-hoz, mások, mintSmitmer, felvilágosításokat nyertek. A múlt század elején Hormayr a tudományos munka támogatását a levéltár legfontosabb feladatai közé számította, s készséggel támogatta a pesti múzeumot is felvilágosítások adásával és másolatok küldésével. Az ő igazgatósága után bizonyos reakció állt be ; többek között a levéltári anyag használatát is felsőbb hatóság (az államkancellár) engedélyétől teszik függővé, viszont igen kedvezően szabja meg Metternich 1818-ban a korhatárt (1792-ig ; igaz, hogy élő hatóság írásanyaga akkor még úgyszólván nem volt a levéltárban), s különös előzékenységet helyez kilátásba a monarchia különböző múzeumai (külön említi a pestit is), valamint az alaposan és ,,jó tendenciával" dolgozó magánkutatók iránt. Pertznek előzetes betekintést engedtek a repertóriumokba, Rankét felmentették azon általános kötelezettség alól is, hogy kérvényében megjelölje a kutatásához szükséges aktákat, s a kiváló tudós tisztviselő, Chmel befolyása alatt 1848 előtt határozottan liberális szellem alakult ki a kutatókkal szemben. így érthető, hogy Böhmer is csak a dicséret hangján szólhat a nagy bécsi levéltárról. Az abszolutizmus kora e téren is szigorítást hozott, de már az 1860-as évek elejétől Arneth sikerrel küzdött a kutatás nagyobb szabadságáért, s 1868-ban ugyanő mint igazgató végérvényesen megkapta a kutatások engedélyezésének jogát. Hogy milyen szellemben gyakorolta ezt a jogot, arra nézve számos nagynevű kutató elismerő véleményét lehetne idézni, többek között Waitzét és Onckenét.