Századok – 1937

Történelmi irodalom - Gesamtinventar des Wiener Haus-; Hof- und Staatsarchivs. Hrsg. von ... Ludwig Bittner. Ism.: Miskolczy Gyula 96

100 TÖRTÉNETI IRODALOM. tésére, úgy hogy az állami levéltár mindinkább egyetlen hatóság, a közös külügyminisztérium levéltárává lett. Utódai alatt nyernek csak újból szilárd alapelveket az intézmény kiépítésére, az uralkodóház, az udvar és a monarchia központi levéltárának tekintve azt. Az összeomlás után — ezen jellegének megfelelően — rengeteg új anyag vándorolt az állami levéltárba : a volt császári kabinetből, a külföldi misszióktól, a külügyminisztériumból, az udvari hivataloktól és a császári birtokok kormányzatától. Igaz, hogy bizonyos anyagot ki is kellett szolgáltatni az utódállamoknak. Ekként volt jóban-rosszban részese az állami levéltár a volt dunai monarchia sorsának, virtuális és tényleges fejlődésének. Nem organikusan jött létre, ami már bonyolítja az anyagában való tájékozódást. Áthághatatlanná tették ezt a nehézséget a későbbi, sokszor a tudományos gondolkodásnak egyenesen ellenmondó rendezési — helyesebben szétszakítási — munkálatok. A fentebb előadottakból már kitűnt, hogy az első igazgató, Rosenthal is mesterségesen kieszelt rendszer szerint kívánta az anyagot összegyűjteni ; mindenesetre oly hatalmas volt már akkor is a szerves összefüggés ereje, hogy egyes nagy levéltári testek (pl. a prágai korona-levéltár stb.) együtt maradtak. Ugyancsak Rosenthal az okleveleket mesterséges elv alapján osztrák, cseh és magyar csoportokra osztotta be, Roschmann ezt a beosztást még kombinálta a chronológiai elvvel, s az így rendezett anyagról készültek repertóriumok. Még Hormayrnak sem volt érzéke az organikus gondolathoz, de ő legalább nem rombolt szét szerves levéltári testeket. A legnagyobbméretű rendezési és repertóriumkészítési munkálatok 1848 előtt készültek el, a kiváló magyar levéltárnok, Gévay közreműködésével. Az abszolutizmus alatt és után menthetetlen dekadencia állapítható meg a levéltárban, menthetetlen, mivel már működött az Institut für österreichische Geschichtsforschung, hol Sickel szellemének sikerült a fejlődés gondolatát s a források kritikai kezelésének elvét megvalósítani. Arneth, a levéltár nagy kárára, nem fogadta el irányadónak a proveniencia-elvet, s a vezetőség a század végéig megmaradt a mesterséges rendszerezés álláspontja mellett, barbárul széttépett összefüggő állagokat, s olyan lehetetlen alakulatokat teremtett vagy táplált tovább, mint a családi levéltár, vagy a nagy levelezés, a háborús akták stb. A nagy bécsi levéltárba később jutottak el a gentikus történetírás gondolatai, mint más hasonló európai intézményekbe. Arneth két kiváló utóda, Winter és Károlyi azonban már a proveniencia elvének voltak hívei ; alattuk megszűnt az anyag tudománytalan szétszakítása. Egyébként, ha a levéltárral mint tudományos intézettel s nagy európai színvonalú központjával a történetírásnak szándékozunk foglalkozni, mind gyakrabban kell idéznünk Károlyi Árpád nevét — s ezt tagadhatatlan büszkeséggel tesszük —; hiszen az intézmény jelenlegi igazgatója nem egyszer hangoztatta, hogy a nagy magyar tudós a levéltár legkiválóbb vezetője volt. Végeredményben őreá száll vissza az összleltár első terve is. Bittner írja, hogy már Károlyi igazgatósága alatt kísérletet tettek