Századok – 1937
Történelmi irodalom - Gesamtinventar des Wiener Haus-; Hof- und Staatsarchivs. Hrsg. von ... Ludwig Bittner. Ism.: Miskolczy Gyula 96
97 TÖRTÉNETI IRODALOM. ménvei, a regisztratúrák pedig a hivatalos működés lecsapódásai, tehát az illető hivatal történetének ismeretéhez pótolhatatlan értékű felvilágosítást nyújtanak. Regisztratúra tanulmányozása nélkül alig képzelhető el tehát a modern igényeknek megfelelő hivataltörténet. Tévedés lenne ugyanis szem elől téveszteni, hogy a normatív természetű rendelkezésekből nem lehet elegendő evidenciával rekonstruálni egy hivatal működését, mert normát és tényleges életet, rendeletet és gyakorlatot a legtöbb esetben mély szakadék választ el egymástól. Olyan elv ez, amelyeta csiráiból kibontakozó magyar hivataltörténet művelői bizonyára követni fognak, mint megszívlelendő módszertani szempontot. A hivatal a maga regisztratúrájával, de egv központi levéltár is, olyan fogalmak, amelyek szoros összefüggésben állanak a közhatalom, a hivatalnok-állam, sőt nem egyszer az államrezon fogalmával is, következésképen megvilágíthatják a kormányzati rendszerek változását, gondolati tartalmát és képviselőinek felfogását. Amellett a levéltárak fejlődése, felépítése, anyaguk megőrzése és rendezése, főképen pedig kihasználásuk lehetősége, nemcsak elősegítik, hanem egyenesen elhatározóan befolyásolják tudományunk fejlődését. Ranke, Böhm, Waitz és még sok más kiváló tudós irodalmi működése — hogy csak pár nagy nevet említsünk — elválaszthatatlan a bécsi levéltárban végzett kutatástól, amelyhez azonban mégis elsősorban a dunavölgyi államok, s így Magyarország történelmi irodalma kénytelen becses anyag fellelése és ösztönzés nyerése végett folyamodni. Károlyi Árpádtól kezdve, Szekfű Gyulán keresztül, a legifjabb magyar történetírónemzedékig a bécsi állami levéltár mérhetetlen anyagából merítettek mindenekelőtt újabb korunk századainak kutatói. Ez a tény teszi előttünk különösen becsessé a reája vonatkozó irodalmat. Felesleges lenne e helyen azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mit jelent az állami levéltár tisztviselői karának e nagyszerű vállalkozása a levéltártudomány szempontjából. Az érdeklődők más helyen minden bizonnyal megkapják erre a kérdésre is a választ. A történetírót, főleg az újkori történelemnek a levéltárakra utalt kutatóját, más dolgok érdeklik, nevezetesen : milyen segédeszközt nyert az új műben a hatalmas levéltár anyagának ismeretéhez, s főképen, hogy milyen fokú támogatásra számíthat benne az újkori írásos anyag felhasználásánál gyakran mutatkozó nagy nehézségnek leküzdésében, a forráskritika elvégzésében. Ezekre a kérdésekre választ ad L. Bittner mesteri világossággal és pontossággal megírt bevezetése a levéltár történetéről és a vállalkozásban érvényesült alapelvekről. Vegyük még ehhez a tudománytörténet tekintetéből fontos adatokat, s ezzel meg is határoztuk a „Gesamtinventar" helyét és jelentőségét az általános történeti irodalomban. Az állami levéltár birtokállománya jelenleg kb. 70.000 oklevélre, vagy 100.000 kötet iratra és 30.000 kötetre rúg, ami megközelítőleg 60 millió darabnak felel meg. Tudománytalan kívánság lenne tehát, hogy a leltár minden darabot, vagy minden köteget Századok, 1937. I—III. 7
