Századok – 1937

Történelmi irodalom - Ehrle; Francesco: I piu antichi statuti dell facolta teologica dell’Universita di Bologna. Ism.: Banfi Florio 91

92 TÖRTÉNETI IRODALOM. azonosít. De ez tévedés ; az író Michaelnek — mint az Acta Capitulorum Generalium eddig észre nem vett adataiból kitetszik — idősebbnek kellett lennie, hiszen már 1484-ben Lengyelországba (,,ad conventum Thorunensem")1 távozott hazájából, 1491-ben a cenomani káptalanon mint a magyar tartomány definitora szerepelt2

s már 1487-ben megjelent munkájában magisternek címezte magát. 430. sz.: ,,M. Oswaldus de Ungaria" (doktori címet nyert 1498 április 23-án), aki 1507-ben a paviai, 1515-ben pedig a nápolyi káptalanon szerepelt.3 Rajtuk kívül több magyar is látogatta a bolognai teológiai kart, ezek azonban nem érték el a magisteri fokozatot. így például az 1498.-i káptalan megengedte „Fr. Clemens de Quinque-Ecclesns"-nek, az 1507.-i pedig „Michael de Ungaria"-nak, hogy teológiai stúdiumaikat a bolognai egyetemen végezzék.4 Feltűnő, hogy a bolognai teológiai karon a magyarságot kizárólag a domonkos-rendiek képviselték, éppen azok, akiknek budai zárdájában tudvalevőleg a Mátyástól alapított teológiai egyetem működött, s így legkevésbbé volt okuk külföldre menni doktori címért. Valóban, E. adatai megerősítik Mályusz Elemér gyanúját,5 hogy „azok az egyébként jórészt bizonytalan adatok, melyek Zsigmond óbudai és Mátyás állítólagos budai egyeteméről fennmaradtak, valószínűleg a domonkos-főiskolára vonatkoznak." Másfelől Iványi Béla6

kutatásai nyomán felvetődik az az eldöntetlen kérdés is, vájjon ténjdeg egyetem volt-e a budai „domonkos-főiskola" ? E. munkája alkalmas arra, hogy mindkét probléma megoldásában útmutatónk legyen. Tudvalevő, hogy az 1304.-i nagykáptalan a magyarországi domonkos-rendtartományt is kötelezte egy „Studium generale" felállítására. Ez a főiskola létre is jött a budai Szent Miklós-konventben ; virágzására az Acta Capitulorum Generalium-ban a XV. század elejétől kezdve találunk adatokat. Mint E. részletesen kimutatja, a dominikánus ,,studium"-ok a középkori teológiai és filozófiai oktatásnak egv különleges, a többi rendekéitől teljesen különböző típusát alkották. Követendő példaképük az 1221-ben létesült bolognai volt,ennek mintájára kellett alakulnia tehát a budai „Studium generale"-nak is. Hogy 1495-ben Nicolaus de Mirabilibus által történt újraszervezésekor a bolognai mintát tartották szem előtt, azt expressis verbis megmondja az 1 U. о. VIII. 383. 1. 2 U. о. VIII. 393. 1. 3 U. о. VIII. 433., IX. 23. 1. 4 U. о. VIII. 433., IX. 70. 1. 5 Árpádházi B. Margit. Károlvi-Emlékkönyv, (Budapest, 1933.) 359. 1. 6 A Szent Domonkos-rend római központi levéltára (Kny. a „Levéltári Közlemények" 1929. évf.-ból) —• és : Bilder aus der Vergangheit der ung. Dominikanerprovinz. „Mélanges Mandonnet" (Bibliothèque Thomiste XIV., Paris, 1930.) 437—478. 1.