Századok – 1937

Történelmi irodalom - Ehrle; Francesco: I piu antichi statuti dell facolta teologica dell’Universita di Bologna. Ism.: Banfi Florio 91

TÖRTÉNETI IRODALOM. 93 1507.-i paviai nagykáptalan határozata : „Approbamus studium Budense ad instar studii Bononiensis".1 Ez igen fontos számunkra, mert így a bolognai s általában a domonkos-rendi „studium generale"-k ismerete alapján következtethetünk arra, hogy milyen tárgyakat tanítottak Budán. E. szerint a domonkos-rendi „studium generale"-kon az oktatás a következőkre terjedt ki : 1. logika, jelesül studia artium logicae veteris et novis, az aristotelesi Logica Vetus és Logica Nova alapján, melyet két évig tanultak ; 2. a studium naturalium, metaphisica és morale, Aristoteles Libri naturales-e, Metaphisica-ja és Libri morales-e alapján három éves kurzusban ; 3. studia theologiae : szentenciák, Petrus Lombardus könyvei és a biblia tanítása négy éves kurzusban. Ezzel szemben a teológiai egyetemeken a tanítás kizárólag a 3. csoport anyagára szorítkozott : az úgynevezett kis katedrán baccalaureusok egyszerűen olvasták a szentenciákat és a bibliát, míg a nagy katedrán magisterek magyarázták ugyanezen tárgyakat, s azok köréből disputákat is tartottak. Hogy ennek így kellett volna lennie Budán is, az kitetszik Bandello rendfőnök (1501—6) nyilatkozatából : „In conventu Budanse non fuit aliud studium nisi theologiae et [meta]phisicae, nisi forte propter nativos filios ponatur studium grammaticae vel logicae." Már most, aki egyetemet akart végezni, előbb „studium generale"-kon kellett tanulnia az első és második csoport tananyagát, s csak úgy léphetett egyetemre. így értjük meg az 1488.-i nagykáptalan ama határozatát, hogy a magyar rendtagok közül csak az mehet ki külföldi egyetemre, aki előbb „in studio Budensi studuerit in philosophia", vagyis elvégezte idehaza az első két csoport tanulmányait. Téves tehát az az állítás, mintha idehaza doktori, azaz magisteri -címet lehetett volna szerezni, mint ahogy ez nem volt lehetséges a többi rendi „studium generale"-n sem : ezért kellett a bolognai studium növendékeinek is a teológiai fakultás alapítása (1364) előtt a párisi egyetemre menni ily címért, s mentek el érte a magyar rendtagok is Bolognába és máshová. Zárai Antal esetében is — aki 1477-ben a rendi generálistól egy kevéssé precízen fogalmazott engedélyt nyert, hogy „in universitati (!) Budensi" magisteri fokozatot és jelvényeket szerezhessen — nem arról van szó, mintha a budai „studium" őt valóban ilyen attribútumokkal ruházta volna fel. Kérdés azonban, más helyzetet teremtett-e az 1495—1507.-i átszervezés „ad instar studii Bononiensis" ? Itt hangsúlyoznunk kell, hogy a bolognai rendi „studium generale" és a teológiai kar két egymástól független intézmény volt, már pedig az átszervezésre nyilván az előbbi adta a mintát, hiszen káptalani határozatról lévén szó, a káptalani tagok a studium Bononiense-n természetesen a maguk iskoláját értették. Itt tehát csupán a rend belső ügyét érintő tényről van szó, nem pedig az egész keresztény tudós-világot érdeklő új teológiai egyetem alapításáról (akár átszervezés útján is), melynek approbálása nem a rendi káptalan, 1 Mon. Ord. Praed. Hist. VIII. 423., IX. 1. 1.