Századok – 1937
Történelmi irodalom - Rauscher; Rudolf: Několik úvah a programu a cílech slovanskích právních dějin. Ism.: Murarik Antal 86
88 TÖRTÉNETI IRODALOM. veendő a magyar és az oláh jog is. Ez a két nép ugyanis a szláv tenger közepén él s ennek következtében kétségtelenül számos szláv jogintézményt recipiált. Ezért a magyar és oláh jogintézmények egyikéből-másikából egyes ősszláv jogintézményekre — az okozatból az okra •— lehet következtetni. Az állítólagos ősszláv jogintézmények feltárásában kiváló segédeszköznek látszik a — nálunk, sajnos, elhanyagolt — jogarcheológia, valamint a jogtörténetben még mindig nem eléggé értékelt nyelvészet. Ez utóbbi segédeszköz oly módon, hogy amennyiben az egyes szláv népek egy jogintézményt közös szóval jelölnek, az illető jogintézmény nyugodtan tekinthető a közös őshazából eredő, tehát ősszláv j ogintézménynek. Kadlechez hasonlóan az orosz Zigel, a varsói egyetem volt szláv jogtörténésze1 is cezúrát vesz fel a X. századnál. Csakhogy ő fel sem veti az egységes ősszláv jogrendszer létezésének kérdését : természetesnek tartja. A magyar és az oláh jogrendszerre vonatkozólag Kadleccel azonos nézetet vall. A délszláv jogtörténészek főképviselőjének, Taranovskij belgrádi tanárnak írásai felett R. elsiklik azzal a megállapítással, hogy írásai telve vannak politikummal. Ez a kritika azonban nagyon is szigorúnak látszik, hiszen Taranovskij, az időközben elhunyt emigráns orosz professzor, ha magával hozta is Belgrádba Szentpétervár pánszláv tradícióit és azokat egy nagy orosz romantikus nemzeti álom jegyében nem is mulasztotta el belgrádi katedráján a magát a cári Oroszország szellemi örökösének tartó szerb tudományosság tapsai közepette hirdetni, mégis csak megalapítója volt a modern szerb jogtörténetírásnak. Sőt talán az egyetlen szerb jogtörténész, hiszen Jagic és a két Jirecek csak mellékesen foglalkozott jogtörténettel és ennek keretében is csak mellékesen szerb jogtörténettel. Azonban készséggel ismerjük el, hogy R.-nek ebben a kérdésben tanúsított magatartása, noha e kérdésnek már természeténél fogva megvan a kedvezően kamatoztatható politikai mellékíze, újabb, ismételt bizonyítéka a szerző valóban tudományos irányzatának. Kutrzeba lengyel tanár az ősszláv jog szelleméről tartott rektori székfoglalójában2 meglehetősen szkeptikus hangot üt meg az ősszláv jog kutatásának kérdésében. Szerinte az egyes szláv jogrendszerekben észlelhető analógiák az árja jogból is eredhetnek, sőt esetleg lehetnek későbbi közös hatások termékei is. Ennek a felfogásnak jelentősége abban van, hogy a szláv jogtörténészek pozsonyi, 1933-ban tartott kongresszusának hivatalos álláspontjává vált.3 1 Zigel : ncTOpiíi славянскаго нраиа. курсъ лекцш читанныхъ въ Имлераторскоип, Варшавскомь университета Бъ 1913-—1914. акад rj Varsó, 1914. 2 S. Kutrzeba : Duch praslovankiego prawa w prawach národow síowianskich. Przgl^d Wspólczesny. 1932. 3 Les croissement des influences occidentales et orientales dans l'histoire des droits slaves. Conférence des historiens des états de l'Europe orientale et du monde slave. II. partie. (Varsovie, 1927.)
