Századok – 1937

Történelmi irodalom - Rauscher; Rudolf: Několik úvah a programu a cílech slovanskích právních dějin. Ism.: Murarik Antal 86

87 TÖRTÉNETI IRODALOM. rekonstruálni. Tisztán látja azonban, hogy ez a rekonstrukció még csak megközelítő tökéletességgel sem fog sohasem sikerülni. Éppen ezért szerinte a szláv jogtörténet legfőbb feladata nem is ennek a szivárványnak kergetése, hanem kizárólag az egyes, történetileg kialakult szláv nemzetek, népek jogrendszerének történeti megismerése és összehasonlítása. Látható ebből, hogy Balzer milyen éleselméjű kritikai érzékkel szakadt el tudatosan kora romanticizmusától. Kadlec Károly prágai tanár, a legnagyobb szláv jogtörténész — akinek a magyar irodalom egy kiváló Tripartitum-feldolgozást köszönhet — munkássága végén álláspontváltozáson ment keresztül. Eredetileg1 azt a felfogást képviselte, hogy az egyes szláv népek legrégibb jogemlékeiből szintetikus úton rekonstruálható lesz az ősszláv jog vagy annak legalább váza. A későbbi, tehát a szlávság szétvándorlását követő korra nézve pedig megalkothatónak tart a szétvált szláv népek jogrendszereiben található közös elemeknek összességeként egy olyan jogrendszert, amelyik merőben idealisztikus léttel bírna csupán, mivel sehol hatályban nem lenne, de a katexochén szláv jogot jelentené. Nem kívánjuk Kadlec nézetével szembeszegezni azt a ma már általánosan elfogadott jogbölcseleti tételt, hogy a sehol sem hatályos, tehát pozitivítással nem bíró jogrendszer nem jog, hanem legfeljebb idealisztikus normarendszer. Rá kell azonban mutatnunk arra a logikai botlásra, hogy Kadlec az ősszláv jogot is, meg e nála katexochénnek nevezett, idealisztikus szláv jogot is ugyanazzal a módszerrel, ugyanazokból a forrásokból kívánja megalkotni. Milyen alapon beszélhet hát akkor egyik esetben ősszláv jogról, tehát az őshazában tényleg hatályban volt szláv jogról, mikor a másik esetben csak egy idealisztikus jogrendszerről szól, egy későbbi korra vonatkozólag ? Ügy látszik, hogy Kadlecnek a katexochén szláv jogról jValó nézete nem is jogtörténeti, hanem sokkal inkább jogpolitikai célokat szolgál, mikor — filius ante patrem — a szláv „völkisch" jogot kívánja feltárni. Posthumus művében2 azonban Kadlec nézete megváltozott, kikristályosodott. Ebben már a szláv jogtörténet két korszakát különbözteti meg. Az első a X. századig terjed : ez az a kor, melyben a szlávság együtt élt az őshazában. A X. században következett be az egyes szláv népcsoportok kiválása. Ebből következik, hogy egységes szláv jogról csak eddig a korig lehet szó. A X. század után már csak az egyes szláv népek jogrendszerét vehetjük vizsgálat alá. Az egységes, tehát X. század előtti ősszláv jog vizsgálatának azonban előfeltétele Kadlec szerint annak a kérdésnek bizonyítása, hogy létezett-e ilyen egységes, az egész szlávságot átfogó jogrendszer ? Amennyiben bebizonyítható ilyen egységes ősszláv jog léte, feltétlenül figyelembe-1 K. Kadlec : О úkolu právniho dëjepisu slovanského. (Osvëta, 1836.) 2 U. az : Introduction a l'étude comparative de l'histoire du droit public des peuples Slaves. (Collection des manuels publié par l'Institut d'Etudes Slaves. III.) Paris, 1933.