Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75

•72 RÉVÉSZ IMRE. salni." M.—A. T4, V, V4

.) Mind e tanítások debreceni politikai hátterébe ez idő szerint adatok híján nem tudunk belátni, de lehet, hogy felléptük éppen a rajongás hatóságellenes magatartásával szemben lehetett a másik irányban kilengő visszahatás. Aminthogy ugyanilyen visszahatásnak kell más vonatkozásban tekintenünk az „egyéb sok tévelygések" között nagy számmal fellépő olyan gondolatokat is, amelyek legalább is egyes részletkérdésekben a római katolikus tanhoz, szertartáshoz, egyházjoghoz való visszatérést sürgetik a már akkor évek óta határozottan református Debrecenben : „Mind elkárhoznak, akik keresztelés nélkül meghalnak, mind nagy s mind kicsin." (M.—Ar. S3.) „Szükség ostyának, oltárnak, pap öltözőnek, kámzsának, fülbe való gyónásnak és egyéb cifrának lenni az Anyaszentegyházban. Nem oszthatni asztalon, pohárból, kovászos kenyérrel avagy rozs, köles, árpa, avagy cirok kenyérrel az Úr vacsoráját" (u. o. P4

). „Komának, korosmának, sónak, olajnak, nyálnak, és ellen mondásnak [t. i. az ördög ellen !] kell lenni a keresztségben." (U. o. S.) „Senki komáját sem kereszt leányát magának házas társul nem veheti." (U. o. S3.) Mindezeknek a római katolikus (tehát a lutheránus konzervatívizmuson jóval túlmenő) gondolatoknak a fölmerülését Debrecenben a református hitvallás és egyházi rendtartás idevonatkozó tanításainak és követelményeinek még nem teljesen szilárd meggyökerezése, az általános lelki forrongás, de meg talán az is előidézhette, hogy Stancaro teológiai különcségével együtt talán az ő Róma felé visszahajló kultuszi konzervatívizmusa is befurakodott a már akkor e téren radikális álláspontot elfoglalt Debrecenbe és környékére.1

De a rajongó szellem némely képviselőinél egyébként is megfigyelhető a gazdagabb, római stílű ceremonializmus iránti erős hajlandóság, ami erős képzeletükkel, költői hajlamaikkal is összefügghetett, így például Niclaes Henriknél.2 Végül bizonyos spiritualista libertinizmus kihangzása lehetett az a két tévelygés, melyek egyike szerint „szabad a keresztyéneknek a pápisták bálványozó miséjét hallgatni. A pápisták processió járásában és temetésében ott lehetnek. Szabad egy templomban egyszersmind a bálványozok -1 Méliusz a Magiar Predicacioc egyik helyén (Vvv) azért is hadakozik „Istankaros" ellen, mert ő, akárcsak a pápa meg a görögkeletiek, „a bálványokat a templomban tartja". — V. ö. Stancarónak e vonására Dávid F. : Rövid Magyarázat . . . Facsimile-kiadás, Kolozsvár, 1910. 34. 1. ill. F levél ; Th. Wotschke i. m. 493—8. és 571. 1. 2 Nippold i. m. 540. 1.