Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75

•70 RÉVÉSZ IMRE. bizonyos, hogy a poligamia kérdése, az ószövetségi pátriárkák példái alapján pillanatnyilag még a reformátori protestantizmusban is zavart okozott. (Fülöp hesseni landgraf bigamiája 1540-ben s Luther, Melanchthon és Bucer ez ügyben tanúsított szerencsétlen magatartása î)1 A nemreformátori protestantizmusban viszont, a legismertebb münsteri eseten kívül, a poligamia elve és részben gyakorlata — hol ószövetségibiblikus, hol spiritualista-libertinus indokolással — egyebütt is előfordul, a vallásos és a nemi izgalmak lélektanilag rég megállapított párhuzamának (amely más vonatkozásban például az erotikus misztikának sokféle változataiban éli ki magát) egyik érdekes jelentkezéseként. Az anabaptizmusnak ez a tehertétele elvétve Münsteren kívül is elő-előfordult,2 néha a lehető legsajátságosabb indokolással.3

Természetesen a kútfők vonatkozó följegyzései igen nagy részben ellenfelektől származván, nem lehet a szavukat száz százalékig készpénznek venni.4

Az azonban bizonyos, hogy egyes kiváló szellemű, de határozottan libertinus irányú spiritualisták, 1 Méliusz az eset után még 22 évvel is szükségesnek tartja a Debreceni Hitvallásban (a függelékben) a „Polygamia Patrum" kérdésére kitérni és tiltakozni az ellen, hogy egy, a patriarkáknak adott időleges érvényű kiváltságból a keresztyén ember egyetemes szabályt vonhasson le. Ld. Kiss A. i. m. 285. 1. (E. F. K. Müller i. m. ezt nem közli). Viszont érdekes, hogy Debrecen 1564-i vádolói sem a Debreceni Hitvallás e nyilatkozatát nem veszik figyelembe, sem azt, hogy a poligamia emlegetése éppen a lutheránusokra nézve idézhet föl kellemetlen emlékeket! 2 V. ö. G. Tumbiilt : Die Wiedertäufer. Bielefeld—Leipzig, 1899. 78. 1. 3 Például a stájer anabaptistáknál már 1528-ban így : „mulieri praegnanti nihil negotii cum viro habendum. Ex quo volebant concludere, necessario virum pluribus mulieribus uti oportere." J. Loserth, Jahrbuch der Gesellschaft für die Geschichte des Protestantismus im ehemaligen und im neuen Österreich. 56. 1935. 166. 1. 4 Á későbbi lehiggadt anabaptista irányok a házasság tisztaságára és egynejűségére rendkívül nagy súlyt fektettek s a poligamiának ismételten őreájuk is fordított vádja, illetőleg rágalma ellen ingerülten ós joggal tiltakoztak. Kétségtelen azonban, hogy éppen a házasság lelki tisztaságához annyira hozzátartozónak vélték a házasfelek egy valláson, mégpedig a szerintük egyedül igaz valláson — a magukén —- létét, hogy egyes szigorúbb irányaik az olyan házasságot, ahol az egyik házasfél a másikat az anabaptizmusba nem akarta követni, vagy egyébként vált hűtlenné a hithez és a jóerkölcshöz s emiatt a gyülekezetből kirekesztetett, felbomlottnak tekintették s a maguk vallásán lévő félnek az újraházasodását megengedték. Ez természetesen nagyon sok esetben a fennálló egyházi és polgári házasságjogokkal való összeütközésre s a bigamiának, sőt a polygamiának legalább is a látszatára vezetett. Ilyen házasságjogi zavarokra ld. J. Ottius : Annales Anabaptistici . . . passim. V. ö. Mennonitisches Lexikon I. k. 514—518. 1.