Századok – 1936
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75
DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA. 1561 1571. 69 tudták : a reformátori irányok maguk sem hirdették éppen a házasságkötés alkalmával föltétlenül szükségesnek az esküvést, mert az esküvésnek erre a fajtájára ők maguk sem láttak szentírásbeli alapot. Méliusz Aranyt cáfolva maga is kifejezetten elismeri, hogy a házassági eskü csakugyan „nincs az írásban", de az emberi gyarlóság miatt „némely házasoknak állhatatlanságokért" mégis szükségesnek állítja (u. o.).1 Ugyanígy arra a kapcsolatos tévelygésre, mely szerint „a tolvajnak avagy egyéb hamis kegyetlennek, ha valamire megesküszöl féltedben, megtagadhatod és megmásolhatod az hitet" (u. o. V3 ), Méliusz szintén nem mond föltétlenül nemet, csak azt követeli, hogy ha igaz dologban történt az eskü, akkor még a saját kárunkkal is akárkinek meg kell tartanunk ; ellenben ha hamis dologban és felebarátunk kárára történt az esküvés akár tolvajnak, akár másnak, akkor már felbontható, sőt felbontandó, ahogy példáid a szerzetesi fogadalom is. A spiritualizmus libertinus irányú kiütközése lehetett az a tanítás, hogy „a hívek összeházasodhatnak a hitetlenekkel" (valószínűleg az I. Korinthus 7 : 10 skk. félreértésével, M.—A. T).2 Az 1564-i vádak között pedig, az előzmények után egész természetesen, megjelenik az anabaptizmuson Münster óta Európaszerte ott száradó legfeketébb bélyeg is : „Polygamiam asserunt usque ad septem uxores" (M.—Ap. D3). Nem valószínű, hogy tényleg forgott volna Debrecenben ez a tanítás —- Arany tételei és az „egyéb sok tévelygések" között nyoma sincs, pedig ha ezek csak legkisebb célzást is tesznek rá, Méliusz bizonyára nem mulasztotta volna el teljes hévvel emiatt is nekik rontani —, legföljebb suttoghatták itt-ott, vagy pedig méginkább az erdélyi és erdélyenkívüli ellenfelek következtethették, hogy ha már egyéb gonosz anabaptista ízű tévelygések sorra felbukkantak ott, lehetetlen ennek is a nyomukban nem járnia. Annyi 1 Az 1564-i vádak között is ott van a „nagant coniuges fide copulandos". M.—-Ap. B7 v. ö. C8 is. 2 A Magyar Nemzeti Múzeum példányában, melyet egyedül volt módomban tanulmányozni, az e tételt és Méliusz cáfolatát magában foglaló két levél (T—T2 ) hiányzik. — A morva (huteri) anabaptisták a közösségükbe tartozó „igazhívő" férfinak vagy nőnek „hitetlennel", azaz nam anabaptistával való házaséletét csak akkor engedték fenntartani —- az említett Pál-apostoli helyre hivatkozva —hogyha a „hitetlen" nem gördített akadályt a „hívő" fél vallásgyakorlata s a gyermíkek anabaptista szellemű nevelése elé ; máskülönben magkövetalték a válást. Ld. erre vonatkozólag hitvallásszerű nyilatkozataikat : Ö33chichts-Buch der Hutterischen Brüder... 234. skk., 273. skk., 197. skk. 1.
