Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75

•68 RÉVÉSZ IMRE. eredményesen cáfolta ezt a felfogást, amelynek spiritualista ízére jól utal cáfolatának a következő néhány mondata is : „Ha csak súgva szívedben, lelkedben, magadban énekelsz, nem tucc úgy mást tanejtani és inteni az énekléssel. A kösség sem tud úgy Áment mondani a te áldásod és éneklésed után, ha csak szívedben zomborálsz. Agya furot deli ciffra szentegyházi szolgák, avagy inkább déli bábák azok, kik a lelki keresztyén dicséreteket, psalmusokat, antifónákat, Patremot, Credót, Etinterrat feleségektől való szégyenletekben nem mongyák, hanem inkább megtiltyák." (U. o. P4

). Természetes, hogy az „idegen nyelveken való ordítás, orgonálás, hegedőlés, diskantolás" őneki sem kell, mert értelme nincsen (u. o.). Ugyanezen gyülekezeti énekvédő álláspontját Méliusz számos más helyen — hitvallási iratainak majd mindegyikében — nagyon erélyesen kifejezte s egy helyt gúnyos éllel ki is kél „a varga Antodus nusopsaltes", azaz „az ének és dicséret gyűlölő ellenségek" ellen.1 Lehet különben, hogy itt félreértések is zavaihatták a dolgot : Méliusz, amint fentebb idézett nyilatkozatából megtetszik, a katolikus istentiszteletnek bizonyos liturgikus formaságait, így a pap magánénekét, a responsoriumokat illetőleg konzervatív állásponton volt s azt, aki ezeket egy radikálisabb állásponton ellenezte, már ezért is énekgyűlölőnek tartotta. De mégis csak valószínűbb, hogy a kategorikus „nem jó énekelni a gyülekezetben" kijelentés az istentiszteleti éneklésnek minden fajára vonatkozhatott és nem radikális-reformátori, hanem spiritualista-nemreformátori eredetű. Hasonlóan ilyen spiritualista-nemreformátori eredetet érzünk az „egyéb sok tévelygések" között még a következőkben is : „Az eskütésnek nem kell lenni a házasságban a lelki pásztor által, mert nincs az írásban." (M.-—A. P3

). Az anabaptisták egyik legfőbb ismertetőjele volt, a mindenféle (nemcsak a házassági) esküvéstől a Biblia betűje (Máté 5 : 34 sk., Jakab 5 : 12) alapján való föltétlen tartózkodás. Hogy Debrecenben ezt az elvet a maga egyetemességében nem, csak a házasságra vonatkozólag hangoztatták, annak oka az általános óvatosság mellett tán az is lehetett, hogy 1 Kiss A. i. m. 546. 1. (Az 1567-i debreceni zsinat magyar hitvallásában). Dávidra vonatkoznék ez a célzás? A „varga" titulálás ezt engedné sejtetni, de Dávidnak gyülekezeti énekellenes állásfoglalásáról egyetlenegy fejlődési korszakából sem tudunk, sőt ő maga is írt egyházi énekeket.