Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 67 asszoni állatnak keresztelni és prédikálni" (u. o. R2

), amely gondolat a reformációnak kivált kezdő évtizedeiben mindenütt megjelent, ahol csak a spiritualista hajlam egyáltalán jelentkezett.1

Ilyen az is, hogy „nem jó énekelni a keresztyéni gyülekezetben" (u. o. P3 sk.) : a középkori „szekták", valamint a radikálisabb reformátorok közül egyesek, még nem rajongó hajlamúak is — így például a németországi valdensek2

és a különben zeneértő és zenekedvelő Zwingli •— úgy óhajtották gyökeresen orvosolni a középkori templomi éneklés ismeretes elfajulásait, hogy a gyülekezeti istentiszteletről mindenféle éneklést kizártak ;s

Karlstadt is legföljebb az unisono éneklést volt hajlandó megtűrni ;4 a Szentlélek különleges kijelentéseire várakozó elcsöndesedés érdekében pedig egyes spiritualista egyének és kisebb körök ezt is mellőzhetpnek tartották (az anabaptisták általában nem, hiszen gazdag énekköltészetük is volt !).6

Méliusz, aki viszont a gyülekezeti éneklésnek, csak úgy, mint Luther és Kálvin, nagy barátja s az első magyar református énekeskönyvnek is szerkesztője volt, bibliai alapon buzgón és ,.Loci Communes Theologici, az, az keresztyeni igaz hitnek részeiről . . ." című műve (I. kiadás Debrecen, 1579. R. M. К. I. 152. Több kiadást is ért) a VII. parancsolat magyarázatában igen részletesen hadakozik e nézet ellen, megállapítva, hogy ,,az testi születéshez az idvesség nem köttetett." Félegyházi szerint e nézet hirdetői egyfelől Ismáel példájára (Gen. 16. és 21 : 9—21., v. ö. Gal. 4 : 21—31), másfelől a fentemlített deuteronómiumi törvényre szoktak hivatkozni : természetesen mind a kettőre fonákul. 1 Sőt még a nem spiritualista, reformátori protestantizmusban is nem egyszer, például nálunk Dévai Bíró Mátyásnál. V. ö. D. Bíró M. tanításai című könyvem (Kolozsvár, 1915) 111. és 166. lapjaival. Egyébként már a táborita huszitizmusban is. V. ö. Kardos T. : A laikus mozgalom magyar bibliája. (Minerva, 1931.) — Az anabaptizmusban kezdetben női próféták is léptek fel, de későbbi, lehiggadt alakjai már nem engedték a nőket a gyülekezetben szóhoz jutni. Mennonitisches Lexikon I. (1913—1924) 692—693. 1. („Frau" címszó alatt). 2 G. Franz : Der deutsche Bauernkrieg. München—Berlin 1933. 87. 1. (Idézve H. Haupt : Die religiösen Sekten in Franken vor der Reformation. 1882. 24. 1.-ról). 3 Zürichben a gyülekezeti éneklést csak 1598-ban hozzák be. Ld. K. Guggisberg : Das Zwinglibild des Protestantismus im Wandel der Zeiten. Leipzig 1934. 48. 1. 4 A következő, őt nagyon jellemző indokolással : „Si ergo cantum in ecclesia permanere volueris, hunc non nisi unisonum velis, ut sit unus deus, unum baptisma, una fides, unus cantus." Ld. Barge i. m. I. 368—371. 1. 6 Ennek egy részét dolgozza fel E. Stauffer Märtyrertheologie und Täuferbewegung című tanulmánya. (Zeitschrift füí Kirchengeschichte 1933. 545. skk. 1.). 5*