Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75

•62 RÉVÉSZ IMRE. spiritualizmusában maga-magát hitte és hirdette a „testi'' (történeti) Krisztussal szemben az új Szellem-Krisztusnak. Az ő, már 1536-tól hirdetett eszméi között ott van a spiritualista libertinizmuson, szentháromságtagadáson, gyermekkeresztségelvetésen és nagyon sok egyéni különlegességen kívül az a nézet is, hogy ,,az ördög nem önálló, személyes lény, hanem csak az ember gonoszsága és Istennel szemben való belső ellenkezése". ,,Az emberen és bűnös testén kívül nincsen ördög."1

Joris egész szellemi egyéniségéhez nagyban hasonlít ugyan Arany Tamásé — erkölcsi ellenállóképességük mértéke is körülbelül egyforma lehetett — s mindkettőre egyformán talál a Jorisról adott következő jellemzés :: „Gondolkozásának határai között mozgékony, de egyúttal chaotikus szellem is volt. Válogatás nélkül szívott fel mindent magába . . . erős befogadóképességével nem állott arányban gondolkozásának összepontosító ereje . . ."2 De azért mégsem valószínű, hogy Aranyra Joris közvetlenül hatott volna r ellenben valószínűleg így hatott az északolasz—délkeletsvájci eszmemozgalmakra, ahonnan, mint eddig láttuk, Arany körülbelül közvetlenül merített. 6. A fenti eszmékkel a legszorosabb összefüggésben állanak s ugyanannak a spiritualista forrásnak a színét ésízét árulják el Aranynak következő tanításai : „A törvényt nem kell hirdetni és tanejtani." (M.—A. 02.) „Nem kell bűneinknek bocsánattyát kérnünk, mert megbocsátta Isten egyszer." (U. o. F2

sk.). „Testi jókat nem kell Istentől kérnünk" (u. o. F4

sk.), mert „valahol mi testi jó vagyon,, úgymint a kenyér, bor, gazdagság, földi gyümölcs, pénz etc., mind ördög, mert elvonssza Istentől az embert, ördöggé teszi és elkárhoztattya" (u. o. H2 sk.). „Nem kell azt mondanunk : Szenteltessék te neved . . .", mert „hogy szentelheti az ember az Istent, ha átkozott az ember?" (U. o. H4

).. Az a tanítás, hogy az igazhívő keresztyén embernek az Isten ószövetségi törvénykijelentésére már nincsen szüksége, magában a lutheránizmusban is fölmerült ugyan — Agricola János (1527 és 1537 között) értette így félre Luther kegyelmi evangéliumát és keresztyéni szabadságát •—, igazi talaja azonban ennek az antinomizmusnak mégsem a reformátori protestantizmus volt, hanem a nemreformátori.. Ennek a spiritualizmussal és a predesztináció-tan félrecsavarásával egybefüggő okait már láttuk az imént s így természetesnek kell találnunk. ha ily előfeltételek után ez. 1 Trechsel i. m. 39. és 50. 1. 2 J. Kuhn : Toleranz und Offenbarung. Leipzig, 1923. 272.