Századok – 1936
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75
•58 RÉVÉSZ IMRE. vidéken bukkan föl 1544-ben a ealabriai Ferenc és a milanói Jeromos (Francesco Calabrese, Girolamo Milanese), akik mindketten az egykori kapucinus-generálisból szélsőséges spiritualista kritikussá, libertinus elvű szentháromságtagadóvá lett Ochino Bernát tanítványainak vallják magukat s így maguk is valószínűleg volt kapucinus szerzetesek. Tanításaik, főleg a Ferencéi szerint (amelyek ugyan orthodox református ellenfeleik följegyzésében maradván fenn, itt-ott torzítva is lehetnek) : Isten a bűnnek éppúgy, éppoly mértékben és értelemben oka, mint az erénynek ; a gaztettet éppúgy predesztinálja, mint a jóságos cselekedetet és benne éppúgy gyönyörködik. Az üdvösség és a kárhozat tehát egyedül és kizárólag a predesztinációtól függ ; a jó, illetőleg gonosz cselekedetekkel semmiféle kapcsolatban nincsen. ,,0 sanctum peccatum — kiáltottak fel az ágoston-lutheri ,,felix culpa" szörnyű félrecsavarásával — veluti quo factum esset, ut a Deo electi, et ad salutem praedestinati homines, per Christum a peccato, et a morte peccati stipendio redemti ac liberati longe majorem jam perfectioremque felicitatem ea assecuti sint ac fruantur, quam habuissent in terrestri paradiso, si nullum peccatum commissum fuisset ..." Tehát, mint az eléggé egykorú, bár ellenséges érzületű följegyzés mondja, ,,a szájuk csak a predesztinációval van tele", elannyira, hogy magának a Krisztus halálának üdvösségszerző erejét is semminek tartják a teljesen elvontan felfogott isteni kegyelem egyedülvaló és mindenható munkájával szemben. Természetesen hirdetik a lélekaluvást és elvetik a gyermekkeresztséget.1 Aranynál megfigyelhetjük ugyanezt az abszurdumig után az embar három „substantiája" közül csak a „test" és a „lélek" romlott m9g, a „szellem" (Geist) épen maradt („aufrichtig, ganz und gut geblieben, denn er hat weder mit Rat noch mit Tat, weder mit dem Willen, noch mit dem Vollbringen in den Ungehorsam des Fleisches verwilligt . . .") Ld. J, Loserth : Dr. B. Hubmaier und die Anfänge der Wiedertaufe in Mähren. Brünn, 1893. 161. 1. Ez is spiritualista gondolat, de erős eticizmussal párosulva ; a délkeletsvájci— északolasz eszmemozgalom radikálisaiban az eticizmus sokkal inkább háttérbe szorul. Ez az alapvető különbség kezdettől fogva megfigyelhető a dogmatikailag konzervatívabb germán-szláv „huteri" és az antitrinitárizmussal szövetkező, radikális hajlamú latin anabaptizmus között. V. ö. E. Händiges : Die Lehre der Mennoniten in Geschichte und Gegenwart. Kaiserslautern, 1921. passim. 1 L. P. D. Rosius de Porta : História Reformationis Ecclesiarum Rhaeticarum I. Chur 1771. II. k. 67. skk. 1. Részben erre támaszkodik F. Trechsel máig nélkülözhetetlen könyvének e tárgyra vonatkozó előadása is : Die prot. Antitrinitarier vor Faustus Socin II. Heidelberg, 1844. 77. skk. 1.