Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75

DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA. 1561 1571. 57 ságot és szentséget, a kivel örökké él . . ." „nem volt az örök életben, akibe a feltámadás után megyünk, mert animale, az az testi eledellel élő teste volt, szaporodott és szűkölködött a testiek nélkül" (u. o. T3 sk.). „A bűn, hogy legyen, Isten oka" (u. o. K4

sk.). ,,Nem ördög csalta meg Ádámot, hanem kígyó." „Egy ördög sincs több a bűnnél, hanem csak a bűn ördög." (U. o. 03

sk.). Aranynak e tanításai, amelyek úgy az óegyház, mint a reformátori protestantizmus vonatkozó tanaival a legélesebb ellentétben állanak, szintén egészen világosan utalnak a nemreformátori protestantizmus spiritualista légkörére. Ősrégi tévelygés a keresztyénségben — a reformáció korába is már a középkor végső századaiból, közelebbről az úgynevezett „szabad szellem testvéreitől" szívódik át1

— a Szentlélekkel azonosnak vett „Szellem" (spiritus) mindenható hatalmának olyan egyoldalú felfogása, amely a bűnért való erkölcsi felelősséget is semmissé vagy legalább kérdésessé teszi. Akikben megvan a „Szellem", azok nem vétkezhetnek, vagy ha vétkeznek, sem árt nekik, akikben pedig nincs meg, azok úgysem tehetnek róla, hogyha vétkeznek. Ez a tipikusan „libertinus" felfogás — amely nem minden, de némely esetben megfelelő libertinus életgyakorlatra is vezetett — könnyen kapcsolódik a predesztináció tanának módfelett egyoldalú és evangéliumellenes értelmezésével. Amíg a nemreformátori protestantizmus későbbi, túlnyomóan racionalista-moralista változatai, így főként a kifejlett antitrinitárizmus, a legélesebben elvetik a predesztinációt, az embernek, mint észlénynek erkölcsi önállóságára és függetlenségére hivatkozva : ezek a kezdeti (pedig legalább részben már szintén antitrinitárius hajlamú) spiritualisták éppoly szélsőségesen vállalják ezt a tant, a kiválasztottakban lakozó Szellemnek mindenhatóságára és tökéletesen szuverén voltára hivatkozva. A predesztináció tanának ilyen spiritualista s egyben anabaptista hajlamú tiílzóira és félreniagyarázóira már a század negyvenes éveitől akadunk Felső-Olaszországban, illetőleg a mai Svájcban.2 Graubündenben, az alsó Engadin-1 K. Müller i. m. i. k. 128. 1. 2 Ezzel szemben Hubmaier Boldizsár, az északsvájei—németbirodalmi—osztrák—morva anabaptizmus első nagy szellemi vezetője (meghalt a máglyán 1528.) s az ő nyomán a tiroli Huter Jakab, a morvái békés-kommunista anabaptizmus nagy szervezője (meghalt a máglyán 1536.) az akaratszabadság és erkölcsi felelősség erős hangoztatói (még a hit által való megigazulás reformátori alaptanának rovására is). Hubmaier egyenesen azt tanította, hogy a bűneset