Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
614 í'ng.íR lászló. [148] a hadi adóból 3,900.000 forintra, a harmincadjövedelemből 1,070.000 forintra számított. A sójövedék bevételét 2,975.000 forintra becsülte, míg az állami javak jövedelmét 551.000 forintra. Végül az erdélyi bányászati jövedelmekből és kincstári jószágokból 1,350.653 forint bevételt remélt. Mindezeket az összegeket az 1846. évi bevételei alapján iktatta a csonka költségvetési év budgetjébe, ami annak nagyrészben fiktív jellegét csak növelte.1 Az egyes feltételezett bevételek megközelítő helyességét maga a pénzügyminiszter vonta kétségbe, amikor a hadiadó összegéről szólva kijelentette, hogy egyedül ennél a tételnél a tartozás április végén 5,000.000-ra emelkedett. Az október végéig folyó járandóság 2,150.767 forint s eszerint a kivetett adó behajtás esetén a hátralékokkal együtt 7,827.155 forintot kell, hogy eredményezzen, de csak a felét vette fel a költségvetésbe és „ezt is csak arra az esetre, lia a törvényhozás az adótartozások behajtásáról sikeresen intézkedendik". Ez a különös számolás és érvelés, ami a bevételek összegszerű bizonytalanságát nagy mértékben fokozta, az adósokat kötelezettségeik teljesítésére még kevésbbé ösztönözhette. A harmincadjövedelmek bevételeit pedig előre megcáfolta a kereskedelmi élet általános pangása. Röviddel a magyar minisztérium megalakulása után fogott a pénz- és a kereskedelemügyi miniszter a vámügyek rendezéséhez. Világosan látták a kérdés sokoldalú voltát és egyelőre ideiglenes rendelkezéseket hoztak. Elsősorban a kezelés módját állapították meg, valamint a két minisztérium hatáskörét tisztázták. A harmincadhivatalokat a kereskedelmi miniszter fennhatósága alá helyezték, a kiadásokról is ő gondoskodott, míg a felmerülő beruházások eszközlésére a két minisztérium közösen vállalkozott. A kereskedelmi miniszter utalványozási joga egyedül a kezelési költségekre szorítkozott, a vámjövedelmek tiszta feleslege felett a pénzügyminiszter rendelkezett. A kinevezéseket közösen intézték, fegyelmi ügyekben a két miniszter a hatáskörébe vágó esetek szerint külön-külön intézkedett.2 A pénzügyminiszter előtt jövedelmi szempontokból oly fontos vámtarifa részletes kidolgozására már nem került sor, egyedül az örökös tarto-1 A bácsi, a temesi, a bánsági, a krassói kincstári birtokok haszonbérlői semmit sem fizettek és az oravicai fcányakerület sem jövedelmezett. A bérfizetéseket megtagadták, a bányászok pedig a megyei közigazgatás bevezetése ellen lázongtak. (BM. közigazgatási osztály 1848 : 10/129., 10/185., 10/197. ; u. o. országlászati osztály 1848:9/119., 9/178., 9/203., 9/211.; u. o. beadványok 1848:162., 593. ; u. o. rendőri osztály 1848 : 1/97.) 2 PM. ein. 1848 : 571.
