Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[149] m ag varország pénzügyei 1848 1849-ben. 015 mányok felől érkező néhány cikk vámmentességét szüntették meg. A dohány, cukor és szörp után fizetendő vám emelésével a belföldi termelés részére akarták minden verseny kizárásával az egész magyar fogyasztópiacot biztosítani. A dohányra, cukorra, szörpre mázsánként kirótt 15, 4 és 1 forintos vám prohibiciós jellege is ezt a célt szolgálta.1 A költségvetésben felvett harmincad jövedelmek összege, valamint a részleges vámtarifa életbeléptetéséhez fűzött remények nem váltak valóra ; a jövedelem jelentéktelen összegre zsugorodott, A külföld felé irányuló kivitel és behozatal Ausztriára korlátozódott és ez utóbbival is jórészt csempész-úton folyt a kereskedelmi összeköttetés. Az Erdélyből várható jövedelmek teljesen bizonytalanok voltak. A több mint 2,000.000 forintos adóhátralék behajtására nem volt semmi remény, tekintette] az erdélyi közigazgatás különbözőségére és a politikai helyzetre. A sójövedék már az előző kormányok egyik legfontosabb és legbiztosabb bevételét képezte, a költségvetésben előirányzott bevételt azonban a valóságos hozadék nem érte el. A fogyasztás már májusban erősen, csökkent és a kincstár érzékeny veszteséget szenvedett.2

A pénzügyminiszter a sójövedékből származó bevételt minden módon biztosítani óhajtotta és a költségvetési előirányzathoz csatolt megokolásban kiemelte, hogy a kormánynak jelenleg nem áll módjában a sóárak leszállítása. Kossuth attól félt, hogy a költségvetési vita során a felszólalók közül valaki emlékeztetni fogja az országgyűlést a sóárak leszállításáért évtizedeken keresztül folytatott harcokra. Ezt elkerülendő, felhívta az országgyűlés figyelmét arra, hogy eddig „a kincstár nem a mi kincstárunk volt . . .", tehát „annak jövedelmeit nem szaporítani, hanem kevesbítésekkel a közterhekben enyhítés volt eddigi statusphilosophiánk".3

Itt voltak végül az állami javak, melyek az úrbéri szolgáltatások eltörlésével alig hoztak valamit.4

Részben emiatt, részben az egyéb jövedelmek bizonytalansága folytán a pénzügyminiszter úgy vélte, hogy a kormány fokozottabb mértékben az állam magángazdasági jövedelmeire lesz utalva. A várható jövedelmet 551.000 forintban állapította meg. Az egyes kincstári birtokokra biztosokat küldött, hogy miként lehetne pótolni az 1 A vámtarifa 1848. július 6.-án lépett életbe. (O. L. Múz. Kéziratgyüjt. 1848—49. Dátum nélküli csomó.) 2 Kossuth május 20.-án Esterházy herceghez intézett átiratában a magyar kincstár szorult helyzetéről panaszkodva említi a sófogyasztás csökkenését. (O. L. Múz. 1848—49-i kéziratgyüjt.) 3 Miniszteri jelentés az országos pénzügy iránt. 4 A kincstári birtokok 1846-ban 2,585.276 forintot jövedelmeztek.