Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[143] m ag varország pénzügyei 1848 1849-ben. 015 1 és 2 forintos osztrák bankjegyekben a magyar kormány rendelkezésére bocsátani. Ezzel az ajánlattal és az egyéb zavarok elkerülésével meg akarta óvni egyedüli jegykibocsátó kiváltságait is. Kossuth a felajánlott kölcsönt nem fogadta el és így lemondott arról a pillanatnyi helyzeti előnyről, amelyre később egy nagyobb összegű kölcsönkérelmet alapíthatott volna. Az osztrák ajánlat egyetlen feltételt tartalmazott : hogy a jövőben Magyarország bankjegyforgalmára vonatkozólag a két kormány előzetes megállapodása nélkül semmiféle rendelkezés nem történik. Miután megegyezés nem jött létre, az osztrák kormány a Nemzeti Bank privilégiumaira hivatkozva a magyar 1 és 2 forintos bankjegyek használatát az örökös tartományokban megtiltotta, annál nagyobb határozottsággal, mert a magyar pénzügyminiszter az új magyar bankjegyek érvényességének az örökös tartományokban való elismerését az osztrák kormánytól nem kérte. A bizalmatlanságot a végletekig fokozták a magyar lapok nagy garral írt híradásai arról, hogy az új bankjegyek ércfedezete az Osztrák Nemzeti Bank ércalapjából fog kikerülni. Erre a híradásra a bank pénzjegyei beváltását 5 forintra korlátozta,1

Egyébként az osztrák pénzügyminiszter a fait accompli után a magyar bankjegykibocsátást nem ellenezte oly hevesen, mint a Nemzeti Bank ; az volt a véleménye, hogy a magyar kormány és a bank viszonyát kell rendezni, amely esetleg olyan is lehetne, mint az osztrák kormányé és a banké. Krausz bárónak a közös jegybank eszméjét megpendítő gondolata abból a tényleges helyzetet felismerő szemléletből eredt, mely a birodalom pénzügyeit a változott viszonyok figyelembevételével óhajtotta rendezni.2 E nagyjelentőségű eszmecserét ígérő ajánlatra Kossuth nem felelt és ezzel elzárta az utat minden megegyezés lehetősége elől. Pedig már az első hetekben tisztában volt a végrehajtott pénzügyi műveletek elégtelenségével s ami impulzív gondolkodására a legjellemzőbb, a visszautasított Osztrák Nemzeti Bank felé fordult. Wodianer Sámuel kormánybankárt július végén felhatalmazta, hogy tárgyaljon a bankkal egy 12—15,000.000 forintos kölcsön felvételéről.3 Wodianerhez intézett utasításában többek között megint azzal a 1 KM. ein. 1848 : 1197. 2 Lukács i. cikke. 3 Az 1848. június 9.-i minisztertanács határozatával Wodiáner Sámuelt és fiát „kormányi bankárokul" választották az olyan pénzügyekben, melyek „tőzséri" közbenjárást igényelnek. (Pesti Hirlap, 1848. évi 91. sz.)