Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

614 í'ng.íR lászló. [140] aláírt, nyilvánosságra hozta az országos gyűjtés megszervezését és az elfogadható ajándékok mineműségét is — arany, ezüst, nem romlandó élelmiszerek — megjelölte.1 A gyűjtés sovány eredménnyel zárult, minden lobogó lelkesedés mellett is. Az 5%-ot kamatozó kincstári utalványok kibocsátása sem járt sokkal több eredménnyel. A május 23.-án megjelent pénzügyminiszteri rendelet intézkedett a kibocsátandó rövidlejáratú 3—ß és 12 hónapos kamatos kincstári utalványokról. A pénzpiac végtelen szegénysége és bizalmatlansága miatt a kincstári utalványok elhelyezése nagyon kétséges vállalkozásnak bizonyult. A rövidlejáratú utalványok visszafizetése egyedül a befolyó adóból történhetett és így az egész hitelművelet lényegében nem volt egyéb, mint a jövő országgyűlés által kivetendő adó előlegezése. 44 városba küldöttek jegyzési felhívást és részletes ismertetést. Bizottságok alakultak és tagjaik házról-házra járva igyekeztek a jegyzéseket népszerűsíteni.2 A propaganda nem járt sikerrel és így aztán füstbe ment az a terv is, hogy az 50 és 100 forintról szóló utalványok segítségével sikerül majd az ércalap egy részét megszerezni. Kossuth arra számított, hogy az elhelyezett kincstári utalványokért befizetett osztrák bankjegyeket az Osztrák Nemzeti Bankban ezüst húszasokra fogja beváltani. Szándékát nyíltan kifejezte a „Március 15-e" című lap, amikor azt írta, hogy a magyar jegybank ércalapja a bécsi bankjegyek beváltásából jő létre, hozzátéve, hogy „itt a cél és szándék nem más, mint a bécsi bankalap egy részének országunkba leendő áthozatala".3

E vérmes remény és jó adag együgyűség nem Kossuthtól eredt. Fogarassy János volt a gondolat szárnyrabocsátója ; 1841-ben „A Magyar Bank" c. tanulmányában a létesítendő jegybank ércalapját osztrák bankjegyek ezüstre váltásával akarta megteremteni. A teljes tájékozatlanságra valló megoldási mód szerint a magyar jegybank az osztrák jegybank ércalapjának csökkentésére épült volna, Kossuthnak tetszett a gondolat és erről a Pesti Hírlapban mint lehetőségről meg is emlékezett.4

De a legoptimistábbak reményeit is megsemmisítette az Osztrák Nemzeti Bank május 22.-i rendelete, amelylyel felfüggesztette jegyeinek beváltását és azokat kényszerárfolyammal látta el. A kincstári utalványokból nem egészen 1 A sajtópropagandáról és egyes ajándékozási esetekről részletesen ld. Faragó i. m. 47. és köv. 1. 2 PM. ein. 1848 : 615. 3 1848. június 2.-i sz. 4 1844. évi 341. sz.