Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

[141] mag\ aHország pénzügyei 1848—1849-ben. 621 700.000 forint folyt be, de ezeknek forgatása a bizalmatlanság első megnyilvánulása volt az új pénzügyi kormányzattal szemben. Értékük rohamosan csökkent és csak a névértéken alul voltak értékesíthetők, pedig e rövid. 90 napos lejáratú utalványoknál biztosabb kötelezvény aligha volt lehetséges.1

A bizalmatlanságot még csak növelte egyrészt az a körülmény, hogy a kibocsátás országgyűlési felhatalmazás nélkül történt, másrészt, hogy az elhelyezés módja is szokatlan volt. Az állam a kibocsátást nem a hitelintézetek közbenjárásával bonyolította le, hanem saját kezelésben gondoskodott az árusításról. Az utalványok időközi elfogadásáról és beváltásáról nem intézkedtek. E kísérletnek szánt intézkedések mellett az ércalap nagy része a magyar bányatermékekből került ki. A pénzügyminiszter hivatalba lépése óta kettőzött gondot fordított a kincstári bányák igazgatására. Beniczky Pétert már áprilisban mint országos biztost az alsómagyarországi bányák és bányavárosok élére állította, hogy a főbányagrófság mellett kellő eréllyel képviselje a pénzügyminiszter akaratát. Az alsómagyarországi bányászat élén ebben az időben az 1845-ben főbányagróffá kinevezett, kiváló képzettségű szakember, báró Ritterstein Lajos állott, aki a legnagyobb készséggel és buzgósággal teljesítette a minisztérium rendelkezéseit.2 A nemesércek egybegyűjtésére nemcsak a kincstári bányák, hanem a magánbányatársulatok minden arany-és ezüstkészletét és a folyó termelésből kikerülő nemesfémeket a körmöcbányai pénzverőbe kellett beszolgáltatni, ahol ezüsthuszasokat és úgynevezett körmöci aranyakat vertek. A pénzverde április 25.-től december 8.-ig 53.000 db aranyat és 460.000 forint értékű ezüstliuszast rendszeres fuvarjárattal és megfelelő kísérő személyzettel a pesti pénz-i váltó hivatalba küldött.3

Innen kerültek a Pesti Kereske-I delmi, most már jegykibocsátó bankba. Augusztus 13.-án megtörtént az ércfedezet egyrészének átadása, amely 1849 január hónapban 1,695.178 forint ' 1 Az utalványokat teljes névértékben csak a közületek fogadták el. Brein Ferenc építész a főváros házipénztáránál letett 100 forint I biztosítékot visszavette és helyette kincstári utalványt helyezett letétbe. A gazdasági bizottság utasította a házipénztárt az utalvány i átvételére, mert „felfogása szerint az álladalmi hitelnek minden módon megszilárdítása a hatóságnak kötelességében áll". Ld. Főv. lt. (= Budapest székesfőváros lt.-a) A pesti gazdasági bizottság jkv.-e 1848. augusztus 2., 1781. sz. 2 A legmelegebb elismerés hangján emlékezik meg róla Veres József i. kéziratában. 3 Veres i. kézirata.